"A török hadsereg további előrenyomulása Szíriában elvezethet egy közvetlen orosz-amerikai konfrontációhoz", mondja a Kurd Munkáspárt külügyi főnöke Riza Altun. Észak Irakban, a Kandil hegységben, a PKK katonai parancsnokságán találkoztunk. Riza Altun (60) a Kurdisztáni Közösségek Szövetségének (KCK) Végrehajtó Bizottságának tagja, annak külügyi vezetője. A KCK az az ernyőszervezet, amely a balo l dali kurd szervezeteket tömöríti. Tagszervezetei között van a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) a szíriai Demokratikus Egységpárt ( PYD ) , a iráni Szabad Élet Párt ( PJAK ) . Altun tagja volt annak a társaságnak, amely a hetvenes évek végén megalapította a PKK-t. Tizenhárom évet ült Törökországban börtönben. Szep a ratizmu s ...

Zajlik az Iszlám Állam kisöprése Irak területéről. A térség alapvető változások előtt áll, létrejöhet például az önálló Kurdisztán.

 [ megjelent a Magyart Narancs 2016.október 27-i számában ]

Október 17-én hajnalban, nem sokkal azelőtt, hogy Hajder Al-Abadi iraki miniszterelnök hivatalosan is bejelentette a hadműveletet, az iraki hadsereg és a kurd pesmergák elindultak, hogy visszafoglalják Irak második legnagyobb városát, Moszult. Az operációt hosszú hónapokig készítették elő, és az ostrom politikai koordinálása legalább annyi időt és erőfeszítést igényelt, mint a hadászati rész megszervezése. Már 2016 elején világos volt, hogy itt nem csupán katonai akcióról van szó, hanem egy olyan eseménysor ...

2016. nov. 09.,Erbil, Telskof, Iraki Kurdisztán

Az Iszlám Állam napjai immár végesek Irakban, de a nagy kérdések még nem dőltek el. Helyi keresztény és kurd pesmerga harcosok a fronton, Törökország és Irán a háttérben.

„Öt perc múlva idejön a tábornok, addig várni kell” – magyarázza a kurd fegyveres az utolsó ellenőrző pontnál. Megértően bólogatok, és vagy harminc percig nem esik le, hogy ugyan miért is jönne értem bármiféle tábornok? Önmegvilágosodásom után elmagyarázom a kurdnak, hogy a papírjaim rendben vannak, a Pesmerga Minisztérium pecsétje is ott van, és az áll bennük, hogy Telskofba simán bemehetek. Ha tizenöt perc múlva nem enged át, visszafordulok Erbilbe, egyenesen a Pesmerga Minisztériumba. A kurd erre hellyel ...

Egy éppen majdnem szétesett, de még valahogy üzemképes – Inshallah – Nissan mikrobuszban, a hiányzó ablak mellett, a hátsó ülésen ülve érkeztem meg az iskola udvarára. A tenyérnyi focipályán a kapu mögött egy göndör hajú fickó lépdelt, kimérten, méltósággal és egy skót dudát fújt. A focipálya túloldali partvonala már egy fóliasátor volt, Tony, a skót a szögletzászló helyénél éles kanyart vett és befordult. A dudája véget vetett a meccsnek, szó szerint lefújta azt, és a srácok elindultak az iskola fedett teraszára, ahol percek múlva kezdődik a bemutató. A tervek szerint lesz hiphop meg karaoke. Vagy húsz gyerek jött csak, el hiszen péntek van, ami szabadnap itt és különben is a transzport a legproblematikusabb pontja ...

Ahogy a menekült tábort a felkelő nap első sugarai bevilágítják. Jó lett volna. De a nap észrevétlenül kelt fel. Nem voltak a hegyek fölül laposan bevilágító első sugarak. Nem volt semmi, mert az időjárás, gondolom, a nyári időszámításra való áttéréssel kart karba úgy döntött – ez a reggel a kutyáké lesz. Pedig még éppen derengett, inkább sötét volt, amikor elindultam Idomeni felé, amelynek fokozatos kifáradása, már napok óta ott lóg a levegőben. Az ENSZ Menekültügyi Hatósága folyamatosan ingyenes buszokat szervez azoknak, akik úgy döntenének, mégis elhagyják a görög macedón határon földből kinőtt tábor. És egyre többen vannak ilyenek. Persze még mindig van, aki kitart.

Reggel az első ember Emadh volt, akibe ...

Néhány évvel ez előtt a szíriaiak álmukban sem gondolták, hogy egyszer neki kell indulni, mindent, pontosabban azt, ami maradt belőle, hátrahagyni és menekülni kell, mert a hely, ahol viszonylagos jólétben és biztonságban éltek egyik hónapról a másikra élhetetlenné válik. De aleppóiak és damszkusziak ezrei még néhány hónappal ez előtt is nagyjából így voltak ezzel. Nem gondolták, hogy a polgárháború minden borzalmával rombolásával végül is eléri őket. De jöttek az orosz légierő repülői és az Asszad rezsim hordóbombáit felváltotta a lakónegyedek szőnyegbombázása. És olyankor nincs mást tenni, menekülni kell.
Mi itt, a televízió és a számítógép képernyője előtt ülve belefeledkezünk a hétköznapi borzalom egzotikumába ...

Ott ült a szálloda előtti parkban, ami nem is igazán volt park, inkább egy beugró, egy kis tér a szálloda és a templom között, az Agiosz Konsztantinosz sugárút mellett, Athén belvárosában, méterekre a Omoniától. Ahogy ült, olyan ülés nem is létezik. Negyvenöt fokba dőlt balra, mintha inkább a bokrok közé feküdt volna. Aztán valami miatt ez a mozgás a vízszintes felé abbamaradt, megmerevedett. Szemhéja kétharmadig ereszkedett le, bal karja még nyújtva volt, a fecskendő a jobban, de már kihátrált a vénából. A szúrás nyomát csak egy közepes, a tű kihúzása után megjelent, vércsepp mutatta. Negyvenes férfi volt, kopaszodó, lehet, hogy harmincas. Lábánál szétszóródva a kellékek. Jött a fles és ő úgy maradt, belemerevedve a ...