Mitrovicában helyi színezetet kapott a Fenerbahce–Partizan Beograd futballmeccs

Törökök miatt verte egymást szerb és albán

szerző: Kakuk György
2008. szeptember 2. kedd
olvasási idő 4 perc

Szegény török focistákat az egykori birodalom utódállamaiban mindig előhúzzák, ha éppen szükséges. (…) Pedig ők csak fociznak. Nem is rosszul.

A Partizan Beograd kiesett, a Fenerbahce bejutott a labdarúgó Bajnokok Ligája főtáblájára, és ez elég volt ahhoz, hogy Mitrovicában összecsapjanak az albánok és a szerbek. Kakuk György, a zóna békefenntartója arra emlékeztet, hogy ez nem török átok.

Amikor a mérkőzés 76. percében Zoran Tosic besimogatta a labdát a Fenerbahce hálójába, a hátralévő 14 percre újra feléledtek a remények. A belgrádi 2–2 után még esély volt a hosszabbításra. Apró problémaként jelentkezett, hogy mindehhez még egy gól kellett volna lőnie a Partizannak, mert a Európa-bajnokság török hőse, Semih Sentürk és a brazil légiós, Alex korábban a kényelmes és mindenekelőtt izgalommentes befejezés reményében kettőt már bevert a Partizannak.

Tizennégy perc volt hát hátra augusztus 27-én a Bajnokok Ligája selejtezőjének utolsó fordulójából, nem volt hát kicsi a tét, amikor Mitrovicában már kezdett a dolog helyi kontextusba kerülni. Szépen csúszott ez a dolog bele, nélkülözve a kreativitást és bármiféle eredeti elgondolást. De ez csak később derült ki, amikor már Mitrovica északi részén a dolgok ott billegtek a rend és a káosz határán, épphogy nem csúszva ki az előbbi szélesebb meghatározása alól.

A Három Torony Mitrovica északi városrészének nem a konfliktusoktól mentes negyede. Még Bernard Kouchner egykori ENSZ-főmegbízott, jelenlegi francia külügyminiszter ötlete volt, hogy úgynevezett bizalmi zónát hozzon ott létre, ahol majd szoros felügyelet alatt ugyan, ám mégiscsak békében érintkezhetnek egymással a szemben álló etnikai csoportokhoz tartozó polgárok, nevezetesen az albánok és a szerbek. A békés érintkezésből nem sok minden valósult meg, pusztán annyi, hogy a szigorú felügyelet alatt az albán lakosság visszatért a város e negyedébe. E visszatérés pedig – gyorsan jegyezzük meg – jó dolog, ám folyamatos, időről időre fellángoló konfliktusok forrása lett. A szerbek gyanakodva néznek városuknak e részére, az albánok, délről, pedig amolyan hídfőállásnak tekintik.

Augusztus 27-én itt kerültek rá a helyi színek a Fenerbahce–Partizan Beograd rangadóra. Hiába voltak a hősies rohamok, a Partizannak nem sikerült egyenlítenie. A törökök győztek, és bejutottak a Bajnokok Ligája főtáblájára. Úgy este tizenegy óra körül, rögtön a meccs lefújása után a Három Torony lakásaiban előkerültek a török zászlók. Hogy, hogy nem… Az albán nemzetiségű lakók lerobogtak a lépcsőházban, ki az utcára, és a zászlókat lobogtatva ünnepelni kezdték a Fenerbachét.

Nem, ez így nem teljesen igaz. Lobogtatták a zászlókat, és ünnepelték azt, aki elverte a szerbeket. Hogy ez most Luis Aragones csapata volt-e – ez esetben az volt –, vagy más, az tulajdonképpen mindegy is. Szerbeket vertek a törökök, hát ünnepelni kell őket.

A környéken lakó szerbek a város más részéből érkezett erősítéssel együtt vonultak fel a török zászlós albánok ellen. A szokásos kődobálás, néhány összetört autó és a levegőbe eleresztett lövések tették még drámaibbá a helyzetet. Az ENSZ rendőrsége, a KFOR egységei őrködni próbáltak a renden. Lezárták a környéket, hogy további erősítést ne kapjanak a szemben álló felek. Úgy hajnali egykor csendesedtek el az indulatok, és nem csaptak kozmikus magasságokba, csak a helyi szokásokat követték, rutingyakorlat volt.

Meg hát eredeti sem volt ez az egész. Mert emlékezzünk csak, mit csináltak a mostari bosnyákok, amikor a törökök elverték a horvátokat az Eb-n? Hát persze, török zászlókkal masíroztak végig multietnikus városukon, és közölték mindenkivel: ez itten Törökország. Pedig nem is.

Szegény török focistákat az egykori birodalom utódállamaiban mindig előhúzzák, ha éppen szükséges. Belekerülnek abba a bizonyos helyi kontextusba, és lángoló kukák, betört kirakatok, vérző orrok jelölik a török diadalok útját. Pedig ők csak fociznak. Nem is rosszul.