Egy éppen majdnem szétesett, de még valahogy üzemképes – Inshallah – Nissan mikrobuszban, a hiányzó ablak mellett, a hátsó ülésen ülve érkeztem meg az iskola udvarára. A tenyérnyi focipályán a kapu mögött egy göndör hajú fickó lépdelt, kimérten, méltósággal és egy skót dudát fújt. A focipálya…

Ahogy a menekült tábort a felkelő nap első sugarai bevilágítják. Jó lett volna. De a nap észrevétlenül kelt fel. Nem voltak a hegyek fölül laposan bevilágító első sugarak. Nem volt semmi, mert az időjárás, gondolom, a nyári időszámításra való áttéréssel kart karba úgy döntött – ez a reggel a kutyáké…

Néhány évvel ez előtt a szíriaiak álmukban sem gondolták, hogy egyszer neki kell indulni, mindent, pontosabban azt, ami maradt belőle, hátrahagyni és menekülni kell, mert a hely, ahol viszonylagos jólétben és biztonságban éltek egyik hónapról a másikra élhetetlenné válik. De aleppóiak és…