Néhány évvel ez előtt a szíriaiak álmukban sem gondolták, hogy egyszer neki kell indulni, mindent, pontosabban azt, ami maradt belőle, hátrahagyni és menekülni kell, mert a hely, ahol viszonylagos jólétben és biztonságban éltek egyik hónapról a másikra élhetetlenné válik. De aleppóiak és damszkusziak ezrei még néhány hónappal ez előtt is nagyjából így voltak ezzel. Nem gondolták, hogy a polgárháború minden borzalmával rombolásával végül is eléri őket. De jöttek az orosz légierő repülői és az Asszad rezsim hordóbombáit felváltotta a lakónegyedek szőnyegbombázása. És olyankor nincs mást tenni, menekülni kell.
Mi itt, a televízió és a számítógép képernyője előtt ülve belefeledkezünk a hétköznapi borzalom egzotikumába és különböző módon reagáljuk le a történéseket. Az emberi szenvedés teljes arzenálja felvonul előttünk és sokan sokfélét gondolunk mindarról, ami történik. Leginkább egy távoli univerzum történéseiként fogjuk fel mindezt, ami teljesen normális önvédelmi reflex. Egy valami biztosan nem bukkan fel sokféle gondolatainkban: mi lenne ha velünk történne mindez? Mit tennénk ha menekülnünk kellene? Eddigi tapasztalataimat megosztva segítek. Amolyan menekült túlélési tanácsadó ez itt.

A csomagolásnál sok minden eldől. Hajlamosak vagyunk felesleges dolgokat magunkkal vinni. Ne tegyünk. Egy negyven literes hátizsák bőven megteszi. Ebbe belefér minden, amire szükségünk lehet. Három váltás alsónemű, zokni, hosszú újjú póló. Azért hosszú, mert télen melegít, nyáron megvéd a leégéstől. Téli menekülés esetén egy technikai alsó garnitúra. Egy tartalék nadrág. Vízhatlan felső. Egy zsebben elférő nejlon poncsó is megteszi. Minél rétegesebben sikerül felöltözni annál jobb. A cipő mindennél fontosabb. Egy zárt lehetőleg magas szárú gyaloglásra tervezett túracipő, bőr felsőrésszel. A menekülés során az első áldozat az ember lába. Ha rossza a cipő választás nem jutunk messzire, mindenképpen terhére leszünk azoknak a társainknak, akik jól választottak cipőt. Egy kis túrasátor a hozzávaló jógamatraccal és az évszaknak megfelelő hálózsákkal. A hálózsák inkább legyen túllőve. Abból még senkinek nem lett baja, hogy ha meleg volt éjszaka. Egy kombinált szerszámkészletet semmiképpen ne hagyjunk otthon. A Leatherman, vagy a Gerber jó választás, a tokja övre csatolható. Kis helyet foglal el, ám életet menthet különösen esős időben vagy tengeri átkelésnél egy úgynevezett termo takaró (izolációs fólia). Ez az alufóliára hasonlító kb. háromszor három méteres takaró megvéd a gyors kihűléstől, ha vizes és/vagy hideg helyzetbe kerülünk. Tegyünk a csomagba egy minimum öt méter hosszú extra sátorkötelet. Ez egyrészt szeles időben komoly szolgálatot tehet a sátor további rögzítéséhez, amikor pedig napos időre ébredünk valamelyik út menti táborban, két fa közé kötve a kimosott ruháknak kiváló szárítókötél lesz belőle. Ha nem akarunk Bear Grylls nyomába lépni és órákat szenvedni a tűzgyújtással, tegyünk be legalább két öngyújtót, lehetőleg a vihargyújtó fajtából. Mindenképpen érdemes berakni egy tekercs folpackot. Ez illegális tengeri utazásnál, vagy napokig tartó esős időben segít a száraz ruhát szárazon tartani. Egy egy literes vizes palack megteszi. Nem lesz elég, de mindent nem vihetünk magunkkal. Próbáljunk meg arra ügyelni, hogy a csomag amit magunkkal vagyunk kénytelenek vinni, ne legyen több saját súlyunk tíz százalékánál. Ez persze kisgyerekes családoknál probléma, de ha hosszú gyaloglások vannak a menekült útvonalon úgyis eldobáljuk a felesleges dolgokat, és az árokpartján végzi kedvenc, a biztonság kedvéért berakott, cipőnk, nadrágunk, bármink amiről indulásnál úgy gondoltuk - na ezt nem hagyom itthon.

Ha valamilyen tárborhelyre érünk, ahol elképzelhető, hogy napokat kell eltöltenünk a praktikum és ne a turista romantika vezéreljen bennünket. Álljunk ellent a csabításnak, hogy majd a domboldalban békésen legelésző tehenek kolompolására ébredünk.  Lehetőleg szilárd talajon próbáljunk helyet foglalni magunkat. Egy betonplacc, vasúti peron, parkoló bármi jó lehet. A lényeg jó legyen a vízelvezetése. A mai modern sátrakat ilyen helyekre is fel lehet állítani és négy nagyobb kő segítségével kötelekkel is rögzíthetőek. Persze ha van a környéken bármi ami fedett, az lehet a legjobb választás. Egy fedett platform, egy csűr, egy elhagyott gazdasági épület, de egy mellékvágányra tolt vagon is megteszi. Itt a sátrunk nem ázik el ha esik az eső és nyáron árnyékban van. Mindenképpen legyen nálunk füldugó. Ez sorozatban álvás nélkül eltöltött éjszakáktól kímélhet meg bennünket. Egy menekült táborban senki nem tartja tiszteletben a másik privát szféráját. Ne dőljünk be az én sátram az én váram hamis illúziójának. A sátor az sátor. Egy vékony poliészterből készült anyag választ el a néhány centire tőlünk alvótól, aki lehet, sőt biztos, hogy horkol, rémálmai vannak, nekünk is persze, hangosan beszél álmában, sír a gyereke, és bizony, fingik is recsegőset. 

Út közben már készülhetünk az éjszakára. A száraz tűzifa mindennél fontosabb. Ha hosszabb időt vagyunk kénytelenek egy helyen eltölteni és már megjelentek a humanitárius szervezetek érdemes beszerezni valamit, amit tűzhelyként használhatunk. Egy összehajtogatott kerítésdarab, bármilyen rács megteszi. Ehhez persze valami vázat kell találni, ami megtartja, így kreativitásunkra is szükség van.

A csapatmunka mindenképpen hatékonyabbá teszi a mindennapi túlélés teendőit. Míg a csapat, (család) egyik tagja a tűzzel foglalatoskodik, addig a másik megpróbálja levadászni a táborba érkező önkéntes adományokat. Ezek a hivatalos ellátó rendszeren kívül érkező szállítmányok sporadikusak, de ha szerencsénk van akkor friss kenyérhez, palackozott vízhez, konzervekhez, zöldséghez, gyümölcshöz juthatunk. Ez persze komoly odafigyelést és megingathatatlan erőszakos rámenősséget igényel. Merthogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezekre a szállítmányokra vadásznak. Közben a gyerekeket, beállíthatjuk a meleg teát osztó pulthoz a sorba. A gyerekek általában külön sorban állhatnak és két pohárral is kapnak a meleg italból.

Az előbb említett kreativitás elengedhetetlen az élet komfortossá tételében. Például egy nagyobb méretű hétköznapi kukának a fedele leszerelve kiválóan működik lavórként és mosni lehet benne.

Jó ha a csapatban van valaki, aki beszél angolul és intézi a hivatalos papírokat, ha már ott tartunk és tartja a kapcsolatot a menekültügyi hatóság embereivel, ami lehet a UNHCR vagy az IMO. A személyes kontaktusoktól csodát nem érdemes várni, de van amikor meggyorsítják az eljárást.

Igen fontos egy megbízható okos telefon. Ez jelenti menekülés közben a kapcsolatot a külvilággal, ezen tudjuk követni az eseményeket, információkat beszerezni azoktól, akik már előttünk járnak. Készüljünk fel arra, hogy idegen országba érve helyi vagy globálisan működő kártyát kell vásárolnunk a telefonba, hogy az telefonként is és adatforgalmazóként is működjön. Ha lehetőségünk van ne az adatforgalmi keretet használjuk internetezéshez, emailek írásához, olvasásához. Tartalékoljuk azt a vészhelyzetekre, amelyek gyakrabban lesznek mint gondolnánk. Érdemes magunkkal vinni egy a konnektorba dugható elosztót. Nem a hosszabbítósat, arra nincs elég helyünk. Egy ilyen elosztó az útközben elénk kerülő, ám éppen foglalt konnektoroknál aranyat érhet, hiszen segít a rendelkezésre álló elektromos áram megosztásában.

És végül a pénz. Készpénzt vigyünk magunkkal, hiszen ha menekülnünk kell, bankszámlánkat zárolhatják, az országunk bankrendszer kiesik a nemzetközi rendszerből és hiába van pénz a számlánkon a kártya használhatatlanná válik. Euró, vagy amerikai dollár legyen nálunk. De ne egy helyen. Úgy csomagoljunk, hogy a hátizsák különböző titkos rekeszeibe, és a rajtunk lévő ruha zsebeibe külön válogatva rakjuk el a pénzt. A menekült mindenhol célpontja lehet a lehúzásnak, vagy a sima útonállásnak. Nem jó ha idejekorán pénz nélkül maradunk.

Persze a fent leírtaknak milliónyi kombinációja létezik, amelyek segítségünkre lehetnek irhánk mentésében. Csak a képzeletünkre és kreativitásunkra van bízva, hogy csináljuk.