„Alamból, Tikrit mellől jöttünk” - mondta a legidősebb a négy férfi közül. Ott álltak a mérnöki precizitással ásott árok túloldalán. Öt gyerek szaladgált körülöttük, az asszonyok távolabb az út mellett ültek.

„Azhaim Shahada Saleh vagyok.” A idős férfi bemutatkozott. - „A fiamat megölte a D^*aesh. Menedéket szeretnénk kérni.”

 Szemben vele, az árok másik oldalán Araz tábornok a 9. Peshmerga Hadtest parancsnoka állt. Neki kell eldönteni majd, hogy az arab menekülteket beengedik-e Kurdisztánba.

„Mindennap jönnek. Van, hogy csak néhányan mint ma, de van amikor százával. Ez egy érdekes történet itt. Ez az idős férfi Tikrit mellől a Bász párt tagja volt 2003-ig. Most meg itt áll és tőlünk kér menedéket” Állunk ott az ároknak ezen az oldalán egyik lábunkról a másikra. A túloldalon a gyerekek szaladgálnak, a férfiak sorban az árok szélén csendben várnak a döntésre.

„Persze be fogjuk engedni őket, de előbb meg kell vizsgálni kik is ezek az emberek,” magyarázza a tábornok. „Miért jöttek, ki küldte őket? Végül a legtöbbről kiderül, tényleg menekültek. De van amikor a Daesh akar embereket átküldeni a frontvonal mögé.”

Ez itt az utolsó védelmi vonal. Ezen túl a Daesh (Iszlám Állam) által ellenőrzött terület van. Mögöttünk, köztünk és az árok között egy négy méter magas földhányás van. Ezt kellett előbb megmászni, hogy a menekült arabokkal beszélni tudjunk. Háromszáz méterenként mesterséges dombok, betonnal, homok zsákokkal megerősített lőállásokkal a tetejükön, sorban a frontvonal mellett, amerre a szem ellát.

„Húsz kilométer hosszú a front amelyikért én vagyok felelős”, mondja a tábornok. „És ez végig így néz ki.” Az egyik domb tetején állunk, onnan magyarázza a katonai helyzetet.

„Katonailag nem túl jó pozíció ez. Túlságosan nagy a sík terület előttünk és a magaslatot nem mi ellenőrizzük.”

Vagy őt kilométerre vagyunk északra a Hamri hegységtől. „Az lenne az ideális határvonal”, mutat délre a tábornok, ahol a Hamri vonulata nehezen kivehető a párás időben.

A 9. Peshmerga Hadtest parancsnoksága Dakukban van. Kirkuktól 15 kilométerre délre a Bagdadba vezető autópálya mellett. A helyzet összetettségét megérteni nem nagyon lehet, anélkül hogy az ember végig ne autózna ezen a tizenöt kilométeren. Kirkuk, Irak északi olajközpontja 2014. nyarán került a kurdok ellenőrzése alá. Amikor a Daesh elfoglalta Moszult Irak második legnagyobb városát komoly offenzívát indított Kirkuk ellen is. Az iraki hadsereg egységei elhagyták a várost a Peshmergák pedig megakadályozták, hogy a világ egyik leggazdagabb olajlelőhelye a Daesh kezére kerüljön. Persze a helyzet nem volt ilyen egyszerű. Kirkuk, amely a Szaddam Husszein uralkodása alatti arabizáció előtt kurd többségű város volt, az új iraki alkotmány szerint vitatott területnek minősült. A 2004-ben elfogadott alkotmány azt előírta, hogy a vitatott területek rendezésért tárgyalásokat kell kezdeni. Ezekre a tárgyalások azonban a soha nem kezdődtek el. A Daesh offenzívája megoldotta a problémát. A kurdok átvették a katonai és a politikai ellenőrzést a város felett. Persze ezzel a biztonsági helyzet nem oldódott meg. A szunnita, síta, turkomán, kurd összetételű várost bárki ellenőzi, egy dologban biztos lehet, vannak ellenségei.

A főút Dokuk felé, az "1. Hozeiran” mellett fut. Kirkuk szunnita külvárosa komoly biztonsági kockázat. Amikor a Daesh megindult Kirkuk ellen, innen jöttek elő támogatói nagy számban. Most, hogy a Peshmergák megszilárdították a város feletti ellenőrzést, kevesebb a probléma. Kevesebb az út mellett elhelyezett távirányítású bomba, kevesebb a lövöldözés. Az városon kívül, aztán ott vannak a Hasd al-Shaabi, a legnagyobb iraki síta milícia állásai. Végig. Megerősített bázisok, lőállások.

Mire megérkezünk Dokukba, a Peshmerga parancsnokságra kicsit elbizonytalanodok, mintha túlfutottunk volna az ellenséges vonalakon.

„Nyugi, nem fognak semmit se csinálni”, mosolyog Araz tábornok, amikor megosztom vele aggodalmamat. „Most nem”, teszi hozzá.

A tábornok irodájában a tévén egy helyi adó élő közvetítése megy. A szíriai rendezésről szóló müncheni találkozó utáni pódiumbeszélgetés. Araz csak legyint. „Ennek a háborúnak még nincs vége. A java még csak most jön. A szaudiak és a törökök még csak készülnek belépni.”

„Az, hogy a világ most Szíriára figyel, jó vagy rossz a kurdoknak?”

„Attól függ kiket értünk kurdok alatt?” kérdez vissza. „Az iraki kurdoknak szerintem nem túl rossz. Szépen csendben tehetjük a dolgunkat. A végső cél a függetlenség. Ezen dolgozunk.”

Hát igen. A kurdok karnyújtásnyira kerültek az évszázados (évezredes?) álomtól, a saját, független állam kikiáltásától. Észak Irak kurdok lakta része, Kirkuktól Zakhoig, Szulejmanijától Dohukig de -facto független államkén működik évek óta. Az első demokratikus választásokat még 1992-ben tartották itt. Ilyet a környéket nem tettek addig soha. Azóta a kurdok területi függetlenségüket megőrizve építik saját államukat. A Szaddam rezsim 2003-es bukása jelentősen kiszélesítette lehetőségeiket. Azon túl, hogy a nyugat legmegbízhatóbb szövetségesei maradtak, megpróbáltak pénzügyileg is kihozni mindent az alapvetően megváltozott helyzetből. Az eglszen elképesző ,mennyiségű gáz és olaj, amin ülnek 2006-tól komoly gazdasági fejlődést indított el, ami 2014-ben a Daesh megjelenésével, majd a zuhanó olajár miatt ugyan megtorpant, a Kurdisztán politikai rendszere azonban ekkorra már felkészült a függetlenségre. Ez most már nem múlik máson, mint a nemzetközi környezeten. Legalábbis ezt gondolják a kurdok. Most éppen a kormány egy referendumot írna ki a függetlenségről, amelyet ha minden a tervek szerint megy még ebben az évben megtartanak. Közben persze megy a politikai és diplomáciai manőverezés. Irán és a Törökország között lavírozni és hűteni a felborzolt kedélyeket Bagdadban, ezzel próbálkoznak most a kurdok.

Közben persze ott van a szíriai háború, ahol a szíriai kurdok komoly erővé nőtték ki magukat. Annyira, hogy Törökország elkezdte a határon keresztül lőni a szíriai kurd hadsereg állásait. Ilyet még a Daesh esetében sem tett soha.

„Tudod az a baj, hogy megkötik a kezünket”, magyarázza a tábornok. „Én a csapataimmal tovább tudnék menni, egszen a Hamri hegységig, de ezt sem az amerikaiak sem, a síták nem engedik. Azt mondták, hogy megtesszük, akkor mi leszünk a célpont.” Állunk a térképnél, próbálom megérteni a helyzetet. Itt egy síta milícia által ellenőrzött terület, ott meg a Daesh. Első pillantásra, még a másodikra, itt teljesen rendszer nélkül keverednek egymással a különböző ellenséges erők által ellenőrzött területek. Térképen a Hamri hegység közepén, fekete pontok. „Ezek itt olajlelőhelyek”, mutatja a tábornok. „Ez meg itt Basheer”, mutatja. Csak néhány száz méterre lehet a főúttól, ami idejöttünk. „Basheer a Daeshé. De ha engednék, holnap ötven emberemmel vissza tudnám foglalni. Ha engednék.”

Közben megérkezik a tábornok egy ismerőse. Sötétkék öltöny, fehér ing, nyakkendő. Megkapja a kötelező teát és félrevonul a tábornokkal. Öt percet beszélnek, aztán elköszön a férfi.

„Ő például Baijiból való.” Baijiban volt a kirkuki olajmező legfontosabb olajfinomítója. Aztán elfoglalta a Daesh, majd az irakiak vissza. Majd a Daesh újra próbálkozott. Persze a Daesh, amit tudott leszerelt és magával vitt, amit nem tudott elvinni, azt felrobbantotta. Nem csak a finomítót, a várost is. „Baiji csak egy név. A város megszűnt, csak a romok vannak.” A tábornok a Peshmerga különleges erőivel Baijiban is harcolt. Ismeri a helyet.

„Baijinak gazdasági jelentősége nincs. Az olajfinomító romokban, a város romokban. A stratégiai helyzete fontos. Tikrit északi bejárata van ott. Baiji nélkül Tikrit nem védhető. De hát Tirkit nem a mi problémánk”, magyarázza a tábronok. „Jobban aggódok a Hasd al-Shaabi miatt.”

A síta milicia, amely jelen van mindenhol Kirkuktól délre Irán pénzügyi, katonai és anyagi támogatásával a legerősebb síta milíciává nőtt Irakban. Azt pedig senki nem tudja, hogy Irán begyújtja-e a destabilizáció rakétáit, ha a kurdok végül nekifutnak a függetlenségi projekt. Az eszközök megvannak hozzá. A síta zászlók ott lobognak mindenhol ezen a környéken. És hogy a Peshmergák se feledjék egy pillanatra sem mindezt, Imam Husszein egy oroszlán társaságában ott ül egy méretes képen, amit egy út menti oszlopra erősítettek fel, jó magasra, hogy a bázis minden pontjáról látni lehessen.