…hogy most már ezt, ami van, nem máshogy, csak iróniával lehet elviselni – írtam volna erről, magáról az iróniáról, de egy ideje már, különösen március 15-e drámai hétvégéje óta csak röhögni tudok, ami ugye túlterjeszkedik, nem kicsit, az irónia megvalósulásán, a száj szélén akadt mosoly, halkan jól elhelyezett megjegyzések, tehetségtől és humorérzéktől függően bon mot-k.

Futóbolondokkal lettünk körülvéve. Most meg már úgy tűnik, a futóbolondnak levés túlterjeszkedett a kivétel halmazán, és maga lesz a szabály. Ezen a nagy tortán Szaniszló Feri csak marcipánfiguraként áll, kivont karddal vagy letolt gatyával, mikor hogy. Most, hogy már visszakönyörögték tőle a díjat, amit kapott, ő meg engedve a „háttérhatalmak” nyomásának, vissza is adta, pedig micsoda teljesítmény áll mögötte, ha más nem, hát a Kennedy-gyilkosság megoldása. Meg minden más megoldása.

A lovag- és mindenféle más keresztek ugyan nem röpködnek vissza az adományozó felé, de hát Usain Boltot megszégyenítő gyorsaságú futóbolondból ott is van elég. Hungarista történész, rasszista lakodalmas rocker, nagyvállakozó.

Mindeközben kormányunk és politikusai belemerevedtek a szerepükbe, és már teljesen képtelenek igazat vagy ahhoz legalább megközelítőleg közelállót mondani. Nem olyan nem igazmondás ez – a hazugságot nem használom, mert annak a tartalmát és jelentését eljelentéktelenítették ezek már régen –, szóval ez a nem igazmondás nem olyan, hogy ott mondanak valamit, és akkor nekiül a „fact checker”, és szívós munkával, hetek múlva megtalálja, hogy az nem egészen úgy volt. Olyan nem igazmondás ez, hogy rögtön látszik. Lehet tolni azonnal: nem igaz amit mondasz. Nem mondott igazat Pintér miniszter, nem mondott igazat Balog miniszter, a miniszterelnök sem. És ez, azt hiszik, senkit nem érdekel, amíg – és ezt nagyon komolyan gondolják – a rezsicsökkentés mint kommunikációs V2 a kezükbe van. A csodafegyver, ez a full-extrás unikornis, aminek a hátára pattanva lehet vágtatni a végtelen felé.

Ahogy a volt gazdasági miniszter beszabadult új munkahelyére, és úgy viselkedik, mint valami ötéves gyerek egy felügyelet nélkül hagyott játékboltban. Minden az enyém, azt csinálok, amit akarok. És tessék, azt is csinál.

Így Szanyi képviselő felemelt középső ujja nem más, mint e megváltozott helyzethez igazodó, a politikai kommunikációt új alapokra helyező kezdeményezés. Mert mit tehetnénk mást mi, akik ugyan néha úgy gondoljuk, most azonnal ledobjuk a láncot, ám még mindig a normális többséghez tartoznak. Az érvek fogytán ott van a középső ujj. Meg annak célzott felmutatása.

És ezt már tényleg csak jó kedvvel, röhögve… máshogy nem menne. Minden napra jut valami, követni sem lehet. Ettől lett olyan ciki ez az ország, aminek helyén még néhány éve ott volt valami, amit Magyarországnak hívtak.