2012. november 28. szerda

A legenda szerint X. Christian dán király 1943-ban, amikor a németek elrendelték Dánia zsidó polgárainak a sárga karszalag viselését, ő maga is feltette a karszalagot, ezzel fejezve ki szolidaritását. Leon Uris Exodus című regényében az esetet megtörténtként írja le, így ez mint megtörtént tény ment át a köztudatba.

Valójában X. Christiannak sohasem kellett feltennie a karszalagot, bár kevés a kétség afelől, hogy megtette volna. Nem kellett, mert a náci megszállók soha nem rendelték el a zsidók nyilvános megkülönböztetését Dániában. Bár a rendelet már készen volt, csak ki kellett volna hirdetni. Ismerték a király nézeteit a dologról.

A „zsidókérdés” és annak dániai „megoldása” többször felmerült Németország és Dánia között. Hermann Göring már 1941-ben, amikor Erik Scavenius dán külügyminiszterrel tárgyalt Berlinben, sürgette a dolgot, és figyelmeztette Scavenius, hogy a hosszú távon a kérdés megoldása elkerülhetetlen. Scavenius a felvetésre azt válaszolta: „Dániában nincs zsidókérdés."

1943. október 13-án a londoni Evening Standard írta: „Egy nemes hang hallatszik a német megszállás alatt álló Dániából, a tolerancia, az ellenszegülés és az emberiességbe vetett hit hangja ez. Ha a németek be akarják vezetni a sárga csillag viselését a dán zsidóknak, én egész családommal együtt viselni fogom a legnagyobb tisztelettel", idézi a királyt a korabeli tudósítás.

Mindezt csak a magyar parlamentben frakcióval rendelkező náci párt egyik képviselőjének felszólalása juttatta eszembe. Gyöngyösi Márton hétfői felszólalásában azt találta mondani, hogy nemzetbiztonsági okok miatt listát kellene készíteni a zsidókról. Itt lenne az ideje annak, „hogy felmérjük, az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak", mondta Gyöngyösi a külügyminiszternek címzett felszólalásában.

Az egyik LMP-s képviselő Facebook-posztja szerint az ülés után Német Zsolt külügyi államtitkár, aki főnöke helyett adott halovány választ Gyöngyösi interpellációjára, az ülésteremből kifelé annyit mondott Balczó Zoltánnak, aki az ülést vezette: „Zoli csináljatok már valamit!"

Nem gondolom, hogy Zoliék csinálni fognak valamit. Azt viszont gondoltam, hogy az államfő és a miniszterelnök mond valamit. Nem intézi el dolgot egy megírt sajtónyilatkozattal. Persze ez csak az én naivitásomat bizonyítja. Nem szóltak, nem mondtak semmit.

Én meg csak csendben ülök itt, már sokszor tízig elszámoltam, hiába. Halkan üvöltök: hányszor kell még átlépni azt a kurva Rubicont, hogy az tényleg át legyen lépve? Tiszalök, Gyöngyöspata, tiszaeszlározás, orgoványi erdő, Wass Albert, Nyírő, Dörner színháza, a napi cigányozás, buzizás, zsidózás a parlamentben, szegregált iskolák, masírozó nácik mindenfelé az országban, „buziverő” idióták.  Számát sem tudjuk már, hányszor gondoltuk azt, hogy elértük a legsötétebb, legmélyebb pontot? Minek kell még megtörténnie, hogy valaki, valahol azt tudja mondani, ennyi volt, elég volt?

Ha ezek után tényleg megtesszük azt, amit X. Christian királynak soha nem kellett megtennie, és viselni fogjuk a sárga csillagot, zsidók és nem zsidók, magyar demokraták, akkor tegyük mellé a barna és a rózsaszín háromszöget is. Persze mindez önmagában kevés. Nem elég kitenni. Úgy is kell viselkedni, minden nap, minden percben.

Utóirat: Volt ma kapkodás, nyilatkozatok, meg valami helyesbítés, meg szövegkörnyezet. A lényeg a lényeg; egy disznót ki lehet rúzsozni, attól még disznó marad.