Röszkén túl egyelőre egy más világ várja a dél felé utazó autósokat. Érdemes hosszú útra tervezni

Határkalandok a Balkánon

szerző: Kakuk György
2008. július 22. kedd

Furcsa gondolatok járnak ilyenkor az ember fejében, hogyan lehetne jó barátja a macedón határőrnek, tisztán, érdekek alapján, egészen a lemondásig.

Amikor megkezdődik a nyári népvándorlás, és a végeláthatatlan konvojok elindulnak Európában, a Zóna hivatásos békefenntartója, Kakuk György is közvetlenül érintetté válik ebben a rettenetben, súlyos tüneteket produkál, mintha testelhagyása lenne, és olykor egyes szám harmadik személyben beszélne.

A pecsétügy, amely e helyütt is feljegyeztetett – már csak a fair play miatt is –, amolyan balkáni hepienddel végződött. A hírek szerint azokkal az útlevelekkel, amelyekbe valahogy a Koszovói Köztársaság – amelyet Szerbia és még vagy 149 ENSZ-tagállam egyelőre vonakodik elismerni – pecsétje került, már be lehet utazni Szerbiába. Csupán annyi történik, hogy a szerb határőr egy másik pecséttel (micsoda pecsétorgia ez) kiüti, tehát érvényteleníti a koszovói pecsétet. Így hát most, úgy tűnik, az akadályok elhárultak, lehet újra utazni.

Európából a másik Európán át Európába. Kicsit bonyolult. Már az utazás előtt enyhe gyomorgörcs jelzi: közeleg az indulás ideje, s felvetődik a kétely, hogy valóban jó-e az időpont az éves rendes szabadsághoz, délen. Az indulás időpontja kritikus. Ott már a tervezési szakaszban áll vagy bukik sok minden. Mert a határok nélküli Európából a határokkal szabdalt Európán át vezet az út délre. Újabb önrendelkezés, újabb pecsétprobléma, ne legyenek illúzióink, újabb még sötétebb felhők fogják árnyékolni az egyébként optimista tekintetünket. Úgy kell indulni, hogy kikerüljük a nyugati szabadságolásokat és a „hazatérő vendégmunkásokat” – ahogyan a Határőrségnél szokták mondani.

Hétköznapi, különösen hétfői, keddi indulásnál van jó esélyünk Röszkénél. Ez csak egy suhanás Budapestről. Semmi különös. Ha mégis bedugulna, ne csüggedjünk. Van alternatíva. Tompa, a határ másik oldalán máris Szabadkán vagyunk. Ha ez is beáll, lehet továbbállni Bácsalmásnak. Ez tuti tipp, de csak este hatig. Mivel nem nemzetközi határátkelő, estére bezárják.

Amióta európaiak lettünk, schengeni európaiak, végvár vagy előőrs, valami ilyesmi, nem kell túl nagy forgalom a határok bedugulásához. Sorok keletkeznek a semmiből, így az igazság pillanata csak ott és akkor derül ki, amikor megérkezünk. Ha átértünk Szerbiába, olyan illúzióink támadhatnak, hogy már úton vagyunk. Elhamarkodott jókedv ez. Néhány óra, jó esetben hat-hét óra múlva szembesülnünk kell a szerb–macedón viszonylattal. A határ túloldalán ott van Kumanovo, Szkopje is csak félóra járásnyira, s itt nincs ugyan schengeni kritérium, a sor olykor mégis kilométeresre is nyúlik. Inkább főszabályként értelmezhető, mint kivételként. Érdemes tájékozódni. Mert ha itt hosszú a sor, akkor is lassan fogy el. De van alternatíva.

Mert itt jön a békefenntartói tapasztalat. Hát persze hogy Koszovó. A határ előtt, húsz kilométerre a főút mellett van Bujanovac. Nyugat felé kell elhagyni a kitaposott ösvényt. Bujanovacot elhagyva, 15 kilométer Koszovó. Itt néznek majd ránk mindkét oldalon, de gyorsan meg lehet úszni a határátkelést. A koszovói oldalon még lehúznak bennünket a kötelező biztosításra, hiába magyarázzuk, hogy nekünk érvényes papírunk van. Ötven euróba kerül ez a határátkelés. Onnan pedig Gnjilanén keresztül a blacei átkelő felé vezet az utunk. Esélyeink itt is esetlegesek. Jó hír, hogy a macedón oldalon már van szkenner, így az útlevelek adatait gyorsan gépbe viszik. Ha jó napot, napszakot, órát, pillanatot fogunk ki, nyert ügyünk van. Majdnem

Mert még ott van a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Görögország határa. Ha a görögökhöz igyekszünk, jó ezt a körülményes és hosszú országelnevezést elsajátítanunk, vagy FYRM (fájrom) néven emlegetnünk Macedóniát, sok kellemetlen megjegyzést, szúrós tekintetet elkerülünk a nyaralás alatt. Mert ott minden összejöhet, amit addig esetleg sikerült kibekkelnünk, például egy teljesen reménytelennek tűnő, alig mozduló sort a tűző napon. Ilyen-olyan rendszámú autók robognak el a sor mellett, a sofőrök barátként üdvözlik a határőrt. Furcsa gondolatok járnak ilyenkor az ember fejében, hogyan lehetne jó barátja a macedón határőrnek, tisztán, érdekek alapján, satöbbi, egészen a teljes lemondásig. Mire átérünk, már semmi sem számít, annak sem nagyon tudunk már örülni, hogy külön sáv van nekünk, akik már szinte útlevél nélkül utazhatunk be Görögországba, és nem kell a szívóágon várakoznunk, szembesülnünk a görögök soralkotási képességeivel. Rezignáltan vesszük tudomásul, hogy a görög határőr kimosolyog (tényleg láttam ilyet) a fülkéjéből, és csak int. Egyetlen csuklómozdulat, és mehetünk is. Megérkezhetünk. Itt lehetünk.