2012. október 27. szombat

A Milla helyzete nem irigylésre méltó. 2010 decemberében elkezdtek kalapozni egy Opel  Corsára, aztán, hogy, hogy nem, egy Forma 1-es autó lett a dologból. Ott áll a csiriviri gép a garázsban, és nincs aki képes lenne elindulni vele, arról nem is szólva, hogy jó időt hozzon ki belőle. Szerencsére, teszem hozzá gyorsan, mert ha el tudnának vele indulni, valószínűleg az első kanyarban belerongyolnának a palánkba, s jó, ha élve kiszállnának a gépből. Október 23-án szerződtettek egy versenyzőt, aki már vezetett ilyen gépet, így azt gondolják róla, ezzel a cuccal is menni fog a dolog.

Most néhány nappal a díl bejelentése után nem áll túl jól a helyzet. Egyelőre az első kerekeket hátulra szerelték fel, a sebességváltót meg kispórolták. Meg összevissza beszél mindenki a csapatból. Azt sem lehet tudni, valaha el tud-e így indulni ez a csapat a versenyen.

Bajnai azt nyilatkozta a minap a Népszabadságnak: „…nem állok be a Gyurcsány Ferencet ostorozók kórusába, mert szerintem a volt kormányfő negatív megítélése messze erősebb, mint azt az egyébként valós hibák és tévedések indokolnák.” Ez rendben is volna. Hiszen az a párt, amelynek elnöke maga Gyurcsány volt még akkor, beállt Bajnai mögé, hogy sikeres legyen a válságmenedzselés.

Az „Együtt 2014” csapat másik alapítója a Milla honlapjának szerkesztőségi cikkében mond egészen mást: „Gyurcsány Ferencet azonban elhagyta minden politikai érzéke, és mielőtt bárki kérdezte volna, már válaszolt is: igen, nagyszerű, akkor ő most összefogna. Egy választási szövetségnek, amelyik megpróbálja középre pozicionálni magát, semmi sem jöhetne rosszabbul, mint ez az igyekezet, mivel kiábrándult fideszes legyen a talpán, akinek belefér Gyurcsány Ferenc bármilyen összefogásba, hiszen jelenleg még az is erősen kétséges, hogy Bajnait hajlandók-e lenyelni."*

Mivel ezt a Milla honlapján a „szerk.” jegyezte, nem gondolhatok mást, mint hogy ez a Milla hivatalos véleménye, és nem egy lelkes támogató hirtelen felindulásból elkövetett Gyurcsány-fóbiájának manifesztálódása. Nehezen lehet ezt összehozni Bajnai korrektnek nevezhető nyilatkozatával.

A Millának természetesen joga van bárkit bárhogy minősíteni, joga van az általa szervezett tüntetés színpadára azt felengedni, akit akar. Ugyan komoly hitelességi problémákat vet fel az a tény, hogy azt az istenes bloggert is meghívta, hogy tízezrek előtt demokráciáról szónokoljon, aki néhány éve még rasszista és homofób cikkeivel tündökölt a jobboldali sajtóban. Az Együtt 2014 az elmúlt napokban adagolt és körvonalazódó, Juhász Péter által diktált feltételeivel pedig csak ködösítésnek tűnik.

Juhásszal és a Millával kapcsolatban persze már régen nincsenek illúzióim. Ő ugyanazt a logikát követi már régóta, és úgy telepszik rá a „civil” szóra, mint a Fidesz annak idején a „polgár”-ra. Azok pedig, akik nem őket támogatják, eltöprenghetnek: ők vajon mik, ha nem civilek? Őrmesterek, vagy alezredesek talán?

Gyurcsány október 23-i beszédében nagyvonalú volt. Nem várta meg, ki mit mond a Milla tüntetésen, odaállt Bajnai mögé. „A DK szerint az ellenzéki együttműködés vezetője, miniszterelnök-jelöltje Bajnai Gordon lehetne. Támogatjuk ebben a törekvésében.” Világos beszéd. Nincsenek feltételek, nincs ködösítés.

A mai ellenzéki pártok és mozgalmak közül kevés olyan szervezet van, amelyik országos szervezettséggel, az összes választókerületet lefedő hálózattal rendelkezik. AZ MSZP mellett a Demokratikus Koalíció ilyen. (A LMP necces.) Az Együtt 2014-nek óriási a hátránya. Nincsenek szervezetei, nincsenek irodái, emberei. Budapestről és Facebook lájkokkal nem lehet választást nyerni. És nemcsak a hátrány óriási, hanem a felelősség is. Ha az Együtt 2014 elbukik, az csak a „nincs remény” érzését erősítheti az egyébként is kiábrándult választókban, és ahelyett, hogy sikerrel szólítaná meg a politikától elforduló tömegeket, még mélyebb apátiába fogja őket taszítani. Úgy tényleg nem lehet összefogást hirdetni, ahogy Juhász azt felvázolja. Elébb egy „nyitott is befogadó” szerveződésről beszél, majd lassan kiderül, hogy sem nem nyitott, sem nem befogadó. Úgy nem lehet változást elérni, hogy a biztos szavazók 7 százalékát nekifutásból pofán verik.

Itt vagyunk hát görcsbe rándult gyomorral, magunk alá húzott lábakkal, tenyér a térdhajlatba szorítva, és várjuk, hogy kiguruljon ez a „csodagép” a boxutcából. Reméljük, hogy nem így lesz, de tudjuk, hogy nehéz a fizika törvényei ellen tenni, és ott van az első kanyar, ahol sok minden eldől. A kérdés: marad-e az autó az aszfalton vagy röpülnek az alkatrészek szanaszét, és vége a versenynek.