Koszovóban is nézik a labdarúgó Európa-bajnokságot, és mindenki más alapján választ csapatot

Holland gólok és egy merénylet

szerző: Kakuk György
2008. június 17. kedd

Tudta, hogy ott van a Zastava 7.63-as, mellette meg a tartalék tár. Összesen huszonhat töltény. Elég lesz. Örült, hogy így összeállt a dolog.

Huszonhat töltény, öt gól és néhány kósza gondolat. Kakuk György, a zóna hivatásos békefenntartója egy észak-mitrovicai kocsmából közvetíti a holland–francia meccset. A szerbek dühöngenek, a franciák inkább járőröznek, D. Z. meg csak gondolkozik.

D. Z.-nek, nevezzük így, furcsa gondolatai voltak. A napközbeni fülledt melegre szuperszonikus sebességgel érkező hidegfront, talán ez lehet az oka, gondolta. Rendelt még egy kört. Magának. Egyedül ült egy észak-mitrovicai étteremben. Nem kívánta az italt, étvágya se volt, de csak úgy ülni, és szívni egyik cigit a másik után, mégsem tűnt helyénvalónak. Két napja érkezett Belgrádból. Egyedül jött. A barátai a szervezetnél nem értek rá. Vagy dolgoztak, vagy nyaralni mentek. Ki erre, ki arra. Ő mégis lejött. A hét óra a buszon végül is hamar eltelt. Most, hogy visszagondolt rá, az utazás még optimista hangulatban telt.

Közben kihozták a harmadik kört. Éppen letette a pincér az asztalra poharakat, víz, házi szilva, amikor a tévében rázendítettek a Marseillaise-re. Még ez is – gondolta. Az étterem teraszán három járőröző francia katona állt, teljes felszerelésben. A negyedik a terepjáróban várta őket. A képernyőn már a hollandokat mutatták. Várták a kezdést.

Gondolataiban még minden más volt. A remények. Régen volt Koszovóban. Belgrádban eljárt a szervezet gyűléseire. Hallgatta a szónoklatokat a szent földről, arról, hogy meg kell védeni, ha úgy hozza a helyzet, akár fegyverrel is. Olcsó, zaccos kávék felett folytatták az elmélkedést a barátaival. Összeesküvés-elméleteket gyártottak, igazat adtak egymásnak. Mindig tervezgettek. Aztán a buszon már egyedül ült. Nem volt elkeseredve. Tudta, hogy a koszovóiak majd megértik őt. Ugyanazt akarják.

Sneijder készülődött a szöglethez. Pontosan küldte be a labdát, nem túl magasan. Narancssárga és kék mezek robbantak a kapu felé az ötösnél. Egy szőke fej volt legelöl. Kuyt. Pontosan találta el a labdát. Mire Coupet felemelte a kezét, már visszafelé jött a hálóból a labda. A francia járőr szedelőzködni kezdett. „Merde” – sziszegte az egyik, igazított egyet a fegyverén, és elindult a terepjáró felé.

Csalódott volt. Csendet, beletörődést talált, amikor megérkezett Koszovóba. Cekkeres szerbek siettek el mellette. Emberek, akik a napi ügyeiket intézték. Nem találta a harci szellemet. Nyár, meleg, nyugalom. Nem erre számított. Az elmúlt két napban, amikor rég nem látott ismerőseivel találkozott, néhányszor megpróbált belekezdeni. Előhúzta a mondatokat, amelyeket a szervezet gyűlésein hallott, de mindig leintették. Már megint azok a gondolatok, a fülledt idő lehet az oka – gondolta. Intett a pincérnek.
Van Nistelrooy megcsinálta a rálépek, megpördülök, továbbpasszolom cselt. Robben előtt volt a labda. A szünetben bejött holland robogott, repült, valami olyasmit csinált, amire azt szokták mondani, megállíthatatlan. Ballal beküldte középre, és Van Persie-nek már csak be kellett simogatnia a labdát a hálóba.

A szomszédban a szerbek az asztalt csapkodták, kiabáltak, mutogattak. Egyikük csak nézett fogadószelvényére, és csendben ült. A nagy zaj jelen időbe tette D. Z.-t. Az ismétlésre ő is biccentett. Szép volt. De már a hídon járt. Ha kell, egyedül megyek – ez már elhatározás volt. Át a hídon, délre. Ott van nem messze a mecset. Beletúrt a sporttáskájába. Rendben, itt van a szervezet zászlója. Vörös alapon fekete kereszt, körbevéve a négy cirill sz-szel. Samo sloga srbin spasava – csak az egység mentheti meg a szerbeket. A tetőre teszem fel, ott majd látja mindenki, ettől a gondolattól egy kicsit enyhült a szorítás.

A zajra kapta fel újra a fejét. Henry. Egy finom bokamozdulat. Nem is vette észre, hogy a járőr visszatért. A járdán álltak, onnan nézték a tévét. Egymás hátát lapogatták. Robbenről lemaradtak. Középkezdés után elfutott a holland. Ahogy az előbb, robogva, repülve megállíthatatlanul, és bevarrta a rövid felsőbe. Maga sem hitte, hogy ilyen van. A szerbek üvöltenek, a fogadószelvény darabjai már a földön, a francia járőr, észre sem vette, hogy visszajöttek, már indul is.

A mecsettől vissza útba esik az albánok rendőrőrse. Rájuk ijesztek, ez is csak egy gondolat volt, konkrétumok nélkül. Benyúlt a sporttáska oldalzsebébe. Tudta, hogy ott van a Zastava 7.63-as, mellette meg a tartalék tár. Összesen huszonhat töltény. Elég lesz. Örült, hogy így összeállt a dolog. A pincér újra letette a vizet meg a házi szilvát. Ezt már ellazulva borította be, és azonnal intett egy másikért.

Mindjárt vége. Sneijder, ez a suhanc, úgy futott keresztbe a franciák között, hogy hozzányúlni nem tudtak. Talán abban reménykedtek, hogy csak viccel. (Ne rakkolj, komám, a 92. percben járunk!) Sneijdert a döbbenettől dermedt franciák, az utolsó utáni pillanat, a már megnyert meccs legkevésbé sem zavarta. Irtózatos gólt lőtt.

Igen, így kell ezt csinálni, határozottan, pontosan – gondolta. Ez volt az első gól, amit nem ismétlésről látott. Meggyőzte. Vállára vette sporttáskáját, és elindult délre.