2012. dec 22.

Macedónia vagy Makedónia?

írta: gkakuk
Macedónia vagy Makedónia?

[caption id="" align="alignleft" width="300"]English: Historic view of Bitola (today Republ... Bitola a 19. században[/caption]

Nagy Sándor apjának a sírja kulturális látnivaló, országának neve politikai játszma alapja

Macedónia vagy Makedónia?

szerző: Kakuk György
2008. július 29. kedd

Néhány tíz kilométerről van szó csupán, megéri pár ezer évről nekifutni a ma dolgainak, pusztán kulturális alapon.

Makedónia vagy Macedónia – ez itt a kérdés. A zóna hivatalos békefenntartója, Kakuk György maga is tapasztalta, miről szól ez a határtalan vita, miközben nemcsak szellemi, lelki, történelmi, hanem fizikai határ is elválasztja Makedóniát Macedóniától.

Makedónia. Mielőtt belemerülnénk a névvitába, amely már majdnem két évtizede nem képes sem erre, sem arra eldőlni – és bukott már rajta, persze teljesen nem hivatalosan, NATO-tagság, nem is olyan régen –, gyorsan nyugat felé térjünk le a Szalonikibe vezető kétszer három sávos autópályáról, és kezdjük az alapoknál. Néhány tíz kilométerről van szó csupán, megéri pár ezer évről nekifutni a ma dolgainak, pusztán kulturális alapon.

Célpont: Vergina. A tumulus. II. Fülöp makedón király sírhelye. (Belépő: 8 euró.) A látogatás legyen politikamentes, érdemes a feltárt sírkamrák kincseit pusztán kulturális alapon végignézni; olvasgatni kicsit a thébaiakról, meg a Methoninál partra szállt és a makedónok által megvert athéni seregről, és kizárni mindent, ami összeköt a mával, a reál- és geopolitikát, a huszadik század eleji és végi balkáni háborúkat, származási és névvitákat; aktualizált, a napi politikához a nemzettudat által hajlított elméleteket. Csak úgy lenni, és elképzelni, hogy ezek a makedónok, mielőtt Fülöp fia, Nagy Sándor (Megalosz Alekszandrosz) végig nem verte volna a világot, már igen komoly civilizációt voltak képesek felmutatni.

A napi kis politika csak ezután jön. Nyugat felé indulva, kicsit távolabb a megszokott turistaösvénytől a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság határa felé.

Az időutazás már jócskán a szárazföld belsejében kezdődik, ahová hétköznapi, hazaigyekvő, napozásban megfárad halandó alig téved, hacsak valami különös kíváncsiság erre nem sodorta. Florina környékén áll az első emlékeztető, mindjárt az út mellett, talán az utolsó útelágazás a határ előtt. Itt maradt, úgy maradt ez a kopott útjelző tábla, még a nagyjából jószomszédi időkből, a névvita előttiekből: Jugoszlávia – mutatja az irányt.

Éppen elég, hogy tudjuk, merre kell menni. A tájékozatlan utazónak nagyobb segítség ez, mint a mellette kirakott jelzés: F.Y.R.O.M. Former Yugoslav Republic of Macedonia rövidítése ez, a szomszédos ország nemzetközileg elismert neve, otthon persze csak a Macedóniát használják
Itt húzódik előttünk a névvita határa és az elúszott NATO-tagság (mondom: nem hivatalosan) problematikája. Ez itt Makedónia, az ott a túloldalon meg Macedónia. A vitában a történelemre hivatkozik mindenki, meg nemzeti azonosságra, és ez már lassan húsz éve így megy. Odaát a nemzetközi repülőteret is Nagy Sándorról (Alekszandar Veliki) nevezték el, lováról Bukefaloszról még, azt hiszem, semmit, de ez is elég volt egy kisebb kavarodáshoz, hiszen a kavalai repülőtér, Görögország keleti részén is Nagy Sándor nevét viseli.

Aztán továbbhaladva az úton, a határnak még mindig ezen az oldalán olvasható egy graffiti. Ezek a balkáni graffitik mindig igen lényegretörő üzeneteket hordoznak: „Szkopjeiek, Nagy Sándor görögül beszélt” – hirdeti ez itten. És így volt. Hellén kultúra, hódítások, a perzsák leverése, a fél világ meghódítása és a görög nyelv.

Niki határátkelő. Egy kis falu a görög oldalon. A rövid politikai képzés után a falu végén rögtön ott nyújtózkodik a sárga sorompó. A határ túloldalán F.Y.R.O.M., Bitola, ahogyan a kopott útjelző tábla mutatta: Jugoszlávia. Volt valamikor, amíg szét nem esett, s már csak egy ilyen úgy maradt, elkopott táblán él tovább. A graffitire persze ott a válasz a másik oldalon, egy hirdetőtábla hátoldalára fújva: „Görögök, csesszétek meg!” Csak ennyi, nincs túlcifrázva. Úgyis tudja, aki érti, hogy miért, aki meg nem, az el sem tudja olvasni.

Tények és legendák, büszkeségek, sértettségek, nemzettudatok, félelmek, gyanakvások, egymás melletti elbeszélések, önsorsrontások, értetlenségek és érthetetlenségek keverednek itt. Csak kicsit kell mellé menni a megszokott útnak, és mindjárt ott sorakoznak a múlt dolgai előttünk.

Szólj hozzá