Kosovski dizájn 2.: egy figyelemre méltó hely a mitrovicai bódébelvárosban

Nincs válság, nem esik a tőzsdeindex

szerző: Kakuk György
2008. október 28. kedd

Kerestem a tulajdonost, hogy megkérdezzem, és ez akkor így most hogy (copyright by: T.A.), de nem találtam. Csak egy alkalmazott szedi a pénzt.

A mitrovicaiakat hidegen hagyja a gazdasági világválság, ők gazdagodni akarnak, ezért fogadnak mindenre. És vesztenek. Kakuk György, a zóna hivatásos békefenntartója megtalálta a bukmékerirodák gyöngyszemét, a Mozartot.

Észak-Mitrovica belvárosa, ha belvárosnak nevezhető a bádogkioszkokkal körbeépített utcák sora. A minden talpalatnyi helyet elfoglaló viskókban mindenféle dolgokat, leginkább élelmiszert, chipset, palackozott üdítőitalt árulnak, és épp e viskók miatt szűnt meg a városi lét, a város definíciójának egyik legfontosabb jegye, az utca, mert már utca sincs, csak járatok vannak a hullámlemezből épített, (itt üzletnek nevezett) kalyibák között. Sétálni már rég nem lehet, csak haladni, céltudatosan, leginkább előre, földre szegezett tekintettel áthámozni magunkat.

A még városnak hívott terület meghatározó pontja a Sportska Kladionica. Magyarul sportfogadási iroda. Ott van minden sarkon meg a sarkokat összekötő egyenesekben. Most jöhetne egy értekezés a nevezett hely (város?) internetpenetrációjáról, de nem jön, mert értelme nem lenne. Szóval, ott vannak ezek az irodák, a csodavárás 21. századi emlékművei.

Van egy bingószalon is a főutcán, de az külön dolgozatot érdemel, ezért arról majd máskor. A csodavárás fogadásokban ölt testet. A gazdasági válság éppen most zajló fejezeteit nem olvassák. Itt nincs válság, mert nincs gazdaság, a tőzsdeindex sem esik, mert nincs tőzsde, így hát egy dolog marad: mit játszott a Milan vagy a Schaffhausen, hogy megy a svájci harmadosztály, ilyenek. A kávézókban, barátomnál, Dzsingisznél is ülnek a kliensek, böngészik a listákat, számolgatnak, karikázgatnak, megjelölnek. Aztán persze veszítenek. Az alapszabályt, hogy a végén úgyis a bank nyer, itt sem tudják újraírni. De reménykedni lehet, hogy hátha „én leszek az az egy, aki kilóg majd a statisztikából, ellene megy a józan észnek”. De nem.

És itt van a fogadóirodák legemlítésreméltóbbika. Ha van ilyen, hát ez az. Semmi más, a névválasztás teszi azzá. Mozart Sportska Kladionica. Még egyszer ideírom, nehogy azt higgyék, elírás történt: Mozart. Kerestem a tulajdonost, hogy megkérdezzem, és ez akkor így most hogy (copyright Tornóczky Anita), de nem találtam. Mindig csak egy alkalmazott, Dejan üldögél ott, és osztja az oddsokat, meg szedi a pénzt.

Így csak találgatni tudok. Erősen koncentráltam az elmúlt napokban, hátha beugrik valami. Semmi. Hacsak nem az Amadeus című filmnek az a jelenete, amikor Mozart a saját zsenialitásától, az udvari intrikáktól, a meg nem értettségtől már kezd szétcsúszni, csajozik, iszik, bulizik meg fogad. De nem a Salzburg–Rapid Wien meccsre.
Így marad hát ez is Koszovó megoldatlan rejtélyei között. Nem háborgatom. Semmi értelme nem lenne, ahogy annak sem, ha választ kaptam volna a kérdésre, és kiderülne, miért neveznek el egy lepukkant fogadóirodát Mozartól.