Koszovói pótlék: ugyanaz a munka kétszer annyit ér, de nem emiatt feszült Szerbia és Koszovó kapcsolata

 Önmagukat beteljesítő koszovói próféciák

szerző: Kakuk György
2008. május 20. kedd

A szocialisták állnak középen, és huzigálják őket jobbra is, balra is. Aki be tudja rántani őket a kormányba, az nyert.

Esélyek és lehetséges jövőképek a szerbiai választások utáni helyzetről, de nem a nemzetközi sajtóból, hanem a mitrovicai utcáról. A zóna hivatalos békefenntartója, Kakuk György arról számol be, mitől bonyolult a mai helyzet.

Csend van. Gyanúsan nagy csend. A koszovói szerb politikai elit Belgrádra figyel, és vár. Várja, hogy milyen politikai egyezséget kötnek az elöljárók, s hogy annak milyen hatása lesz az itteni eseményekre. Az észak-koszovói szerb önkormányzatokban a radikálisok és a Kostunica-pártiak taroltak, és ha eljön az idő, ők alakíthatják meg a helyi önkormányzatokat. De arra még várni kell. Minden attól függ, mi történik Belgrádban, addig pedig jobb hallgatni.

Gile, a futballcsapatunk menedzsere, a radikálisok egyik helyi szponzora, főfoglalkozásban közértes, inkább csak vágyairól beszélt. Egy hete még, rögtön a választások után, tuti tippje volt.
– Két-három nap, és a szocialisták bemennek a koalícióba, és mi alakítunk kormányt – mondta, bár úgy tűnt, mintha egy kicsit kételkedne a jóslat gyors beteljesülésében.

Azóta eltelt egy hét. Nem történt semmi, csak a bizonytalanság nőtt. Pedig nagy a tét: nem mindegy ugyanis, hogy ki osztja a pénzt, s hogy kiket ültetnek pozícióba, vagy hagynak ott. Momir, a Koszovói Koordinációs Központ területi főnöke egy zen bölcs nyugalmával, bőrfoteljében hátradőlve kommentálta az eseményeket, amikor három nappal a választások után találkoztunk:
– Nekem végem, és még sok mindenkinek, aki ehhez a kormányhoz kötődik.

Nem csak az ő állása van veszélyben. A Tadic vezette demokraták nemcsak személyi, hanem pénzügyi változásokat jeleztek. A párt alelnökének a választások éjszakáján tett nyilatkozata) sok koszovói szerb politikus arcára varázsolt gondterhelt tekintetet. Mert itt pénzről van szó, nem is kevésről. A belgrádi kormány évek óta finanszírozza a szerbek párhuzamos intézményeit, folyósítja a közalkalmazotti fizetéseket. A rettenetes gazdasági helyzet miatt az állam a koszovói szerbek legfontosabb munkáltatója. Ráadásul nem is fizet rosszul. Legalábbis a szerbiai fizetésekhez képest. Egyrészt minden közalkalmazott jogosult az úgynevezett koszovói pótlékra, ami a fizetés teljes összegével egyenlő. Ez azt jelenti, hogy egy orvos vagy egy köztisztviselő a dupláját keresi annak, amit Szerbiában élő kollégája. Másrészt mindenki, aki korábban belgrádi székhelyű állami vállalatnál volt alkalmazásban, megtarthatta az állását, ráadásul fizetést is kap, még akkor is, ha nem dolgozik. Egyik ismerősöm a JAT, a szerb légitársaság pristinai irodáján dolgozott. Munkája 1999-ben, az ismert okok miatt megszűnt, ám a törvény szerint még mindig a JAT fizetési listáján van.

Szóval, van mit veszíteni. A helyi, Kostunicához és pártjához, a DSS-hez közel álló politikusok osztják most a pénzt. Nagyjából ez jelenti a politikai tőkéjüket. A tehetségre ez esetben nem érdemes szót vesztegetni. Ha Belgrádban elzárják a csapot, akkor az súlyos problémákat okozhat, így az önmagukat beteljesítő próféciák hangoztatása került a középpontba az elmúlt héten. Most éppen ott tartunk, hogy ha Európa-párti lesz a kormány, a koszovói szerbek felkerekednek, és elhagyják Koszovót. De ezt ne tessék elhinni. A szerbek évtizedek óta „elfele” mennek; az itt lévők nagyobbik része marad, hacsak egy durva konfliktus el nem zavarja őket is. De ez semmiképpen sem a demokraták kormányalakítása lesz.

Ha egyáltalán kormányt tudnak alakítani. A választások után az Európa-pártiak bizakodtak. Azóta alábbhagyott az optimizmus. Elkezdődött a munka. A nagy kérdés, hogy hova áll a milosevici utódpárt, az SPS – ez dönti el, ki alakíthat kormányt. Ivica Dacic, a párt fiatal és ambiciózus elnöke szeretné már maga mögött tudni a milosevici örökséget. Az egyezség állítólag az, hogy ha összeállnak a demokratákkal, akkor segítséget kapnak, hogy a párt a Szocialista Internacionálé (SI) tagja legyen. Történt már kísérlet a belépésre, de az SI mindig elutasította. Dacicnak csak egy problémája van: az a „rettenetes tagság”. A párt megosztott, sokan vannak, akik ápolják a Slobodan iránti nosztalgiát. Ők az „úgy maradtak”. Vucelic, a párt volt elnöke konkrétan megfogalmazta e csoport véleményét, amikor Milosevic hágai törvényszéknek való kiadatására és ottani halálára emlékeztetve azt mondta: „Nem köthetünk koalíciót azokkal, akik elrabolták és megölték az SPS elnökét.”

Közben Dacicot, a koalíciós egyeztetések előtt, Moszkvába rendelték. Az jó darabig nem fog kiderülni, mit mondtak ott neki. Toma Niklic, a Szerb Radikális Párt listavezetője pedig gyorsan Hollandiába utazott, hogy a háborús törvényszék előzetesében ülő főnökével, Vojislav Seseljjel konzultáljon.

A Belgrádban megkezdődött koalíciós egyeztetések kívülről úgy néznek ki, hogy a szocialisták állnak középen, és huzigálják őket jobbra is, balra is. Aki be tudja rántani őket a kormányba, az nyert.