Érdemes tájékozódni, mielőtt átlépjük Szerbia vagy Koszovó határát, mert lehet, hogy nagyot kell kerülni

Pecsét az útllevélbe

szerző: Kakuk György
2008. július 15. kedd

Megértem őket. A szabadságra hazatérő vendégmunkások megoldhatatlan feladatot jelentenek mindenféle határőrizeti szervnek.

Meglehetősen bonyolult a határátkelés gyakorlata a Balkánon. Merthogy az országok között pecsétet nyomnak az útlevélbe, de a zóna koszovói tudósítója, Kakuk György szerint nem is biztos, hogy jó az, ha pecsétet nyomnak az útlevelünkbe.

Bonyolult. Gyorsan kezdenék bele, mindjárt a végére is érnék, ha nem lenne ilyen szövevényes és bonyolult. Az M1 Híradójában láttam az elmúlt héten egy riportot azoknak a magyaroknak a kálváriájáról, akik Koszovón keresztül merészkedtek dél felé, elkerülve a szerb–macedón határon a sorbanállást.

Megértem őket. A szabadságra hazatérő vendégmunkások megoldhatatlan feladatot jelentenek mindenféle határőrizeti szervnek, és akik nem szívesen dugulnának bele ebbe az áradatba, más irányt próbálnak találni. Odafelé rendben is lenne a dolog. A baj csak hazafelé üt be, amikor a turista megpróbál útlevelével Szerbia területére lépni. A határőr egyből kiszúrja a Koszovói Köztársaság pecsétjét, és közli, azzal bizony többet Szerbia területére nem lehet belépni. Nyomatékosítja is döntését, beüt egy másik pecsétet, hogy ez az útlevél már nem érvényes Szerbiában. Innen pedig jöhet újra az alternatív útkeresés. Bulgárián, Románián keresztül, sok száz kilométerrel hosszabb úton, időben kétszer annyi. Megaszívás. Persze a pecséttörténetnek vannak előzményei.

Még 1999-ben, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta 1244-es határozatát, a szöveghez két kiegészítést csatoltak. A második kiegészítés a Biztonsági Tanács határozatának alapelveit részletezi, amelyekben konszenzust sürget a koszovói válság megoldásáért. Ennek a dokumentumnak a hatodik pontja tartalmazza a határellenőrzésről szóló alapelvet. Előírja, hogy a fontosabb határátkelőkhöz visszatérhetnek a szerb határőrizeti szervek. Nos, a Biztonsági Tanács 1244-es határozatának ez a része soha nem valósult meg. Koszovó nemzetközi határaira soha nem térhettek vissza a szerb határőrök, ezzel a pecsétügy, más dimenzióban ugyan, sokkal korábban elkezdődött.

A szabály az volt, hogy ha valaki belépett egy hivatalos szerb határátkelőhelyen, majd beutazott Koszovóba, akkor útlevelébe kapott pecsétjét őrizgette, amíg tudta. A szabály szerint ez a pecsét kilencven napig volt érvényes. Persze csak akkor, ha időközben tulajdonosa nem hagyta el Koszovót, s nem tért vissza egy a szerbek által el nem ismert határátkelőhelyen.

Ha ez megtörtént, akkor a Koszovóban dolgozó külföldiek körében csak pecséttúrának nevezett kört kellett megtenni. Ez abból állt, hogy a szerb pecsétre vágyó külföldi beült az autójába, elhagyta Koszovót Macedónia felé, majd Szkopjét elérve hirtelen északnak fordult, és hivatalosan is belépett Szerbiába. A függetlenség kikiáltása előtt Szerbia és Koszovó között lévő határátkelőhelyeket még nem határátkelőhelyeknek hívták, így ott nem is pecsételtek. Szóval, visszaérve Koszovóba, a pecsét birtokában újra szabad volt az út Szerbia felé.
Tudom, bonyolult a dolog, de errefelé minden az. Előbb-utóbb az itt élő külföldi megtanul együtt élni ezzel.

A változást Koszovó függetlenségének kikiáltása hozta. Az országot Szerbia és az ENSZ-tagállamok többsége nem ismeri el. A nemzetközi határokon használt UNMIK-féle belépő-kilépő pecséteket felváltották a Koszovói Köztársaság pecsétjei. Nem ismeretlen ez a nemzetközi gyakorlatban. Próbáljon valaki belépni Ciprus görög részébe útlevelében ciprusi török pecséttel vagy izraeli pecséttel mondjuk bármelyik Perzsa-öböl menti arab országba. Ott ezt úgy hidalják át, hogy megkérdik az utazót, akar-e pecsétet az útlevelébe? Ha nem, akkor kap egy külön papírt, amelyet kiutazáskor le kell adnia. Ilyen egyszerű.

A személyes probléma most következik. Amolyan házi feladat. Itt van a családom, és csak egy útlevelük van. Szombaton utazunk Görögországba. Az egyetlen lehetőség, hogy meggyőzöm a koszovói határőrt, semmilyen körülmények között ne pecsételjen az útlevelükbe. Különben… Nem, nincs különben.