A szerb ortodox egyházban sem mindegy, ki építi a teológiai akadémiát Észak-Mitrovicában

Püspökök vitája

szerző: Kakuk György
2008. augusztus 26. kedd

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Jo BIden a Decani kolostorban.[/caption]

Nincs más választásunk, soha nem is volt. Albánok vesznek bennünket körül, így a párbeszéd és a diplomácia az, ami esélyt adhat a túlélésre.

A hajszálrepedésnél nagyobb a rés a szerb ortodox egyházban, sőt nyílt vita dúl azon, hogy ki építse fel a teológiai akadémiát. Kakuk György, a zóna békefenntartója bemutatja a szemben álló felek indokait, de választ most ő sem tud a megoldásra.

Holnap lesz a napja, amikor összeül a szerb ortodox egyház szent szinódusa, hogy megtárgyalja… Mit is? Nehéz ezt pontosan meghatározni. Az egyház két Koszovóba delegált püspöke összekapott. Most már a nyilvánosság előtt vitáznak, és a dolog amolyan élethalálharc jellegű. Elkeseredett, ha ennek a jelzőnek ebben a kontextusban van bármiféle értelme.

A dolog, az egyházon belüli repedés már régóta érzékelhető. A Gracanicában a koszovói ortodox hívekért felelős Artemije püspök és a Decani kolostorban dolgozó Teodosije püspök politikai ellentéteiről már régóta hallani. Artemije a radikális, a koszovói albánokkal és a tartományban jelen lévő külföldiekkel mindenféle együttműködést elutasító egyházi vezető politikája teljesen ellentétben áll a Decani kolostorban élő szerzetesek helyzetértékelésével.

Évekkel ezelőtt Sava atya, akit a világ csak szájber szerzetesként ismert meg, egyik találkozásunkkor a kolostor étkezőjének asztalára kiterített térképre mutatott, és ezt mondta: „Nincs más választásunk, soha nem is volt. Albánok vesznek bennünket körül, így a párbeszéd és a diplomácia az, ami esélyt adhat a túlélésre.”

A kolostor hatszáz éves története is erről szól. A túlélésért valakivel mindig kompromisszumot kellett kötni. A török időkben a szerzetesek ezt ötszáz évig gyakorolhatták. Sikerrel. Most sincs más választásuk. Diplomácia és párbeszéd.

Ez persze sokaknak nem tetszett. Azoknak, akik azt mondták: nincs miről beszélni. A két diametrikusan ellentétes álláspontból előbb hajszálrepedések, majd – és ez már teljesen világos – törések keletkeztek. Két évvel ezelőtt, amikor Észak-Mitrovicán a szerb közösség felszentelte a templomát, a helyi pap egy teológiai akadémia építését is elkezdte. A munkálatok gyorsan haladtak. Egy darabig. Tető alá került az épület, ám az elmúlt másfél évben semmi sem történt. Nem hivatalos közlés szerint Artemije püspök állíttatta le a munkálatokat. Az indok: a helyi pap nem az Artemijéhez közel álló céget bízta meg a munkálatok elvégzésével. Ekkor már gyanús volt, hogy a spirituális dolgok mellett anyagi ügyek is szerepet játszanak a koszovói egyházpolitika alakulásában.

A múlt héten aztán fokozatosan nyilvánosságra kerültek a dokumentumok, amelyek úgy tűnik, azt bizonyítják, hogy a szóbeszéd igaz. A püspök már 2005-ben felajánlotta a neki kedves építőipari cég szolgálatait az akkor hivatalban lévő kormánynak. Velimir Ilic, a Kostunica-kabinet egykori minisztere ezt meg is erősítette.

Artemije azonnal menesztette az őt akkor már nyilvánosan kritizáló Teodosije püspököt, azzal vádolva őt, hogy engedetlenséget tanúsított főnökei iránt. Az ügynek itt egészen biztosan nincs még vége. Pavle pátriárka, a szerb ortodox egyház feje kórházban van, hivatalát Amfilohije püspök látja el. A szinódusnak pedig kemény kihívással kell szembenéznie, rendet kellene tennie, és a megmaradt (?) tekintélyét kellene megszilárdítania a Koszovóban élő hívek körében. Azon szerbek között, akiknek az egyházi vezetők szava eddig legalábbis mindennél fontosabb volt.