Rossz hírem van. AZ ORF dokumentumfilm, amelyet tegnap este a magyar közszolgálati televízió is bemutatott és azt követően egy harminc perces stúdióvitában szándékozott helyre tenni a látottakat nem a magyar közönségnek készült. Még akkor sem, ha mi, kik itt a limesen belül élünk még, mély meggyőződéssel hisszük és hirdetjük is, hogy kalapján a bokréta. Hacsak nem az ismert és létező univerzum közepe. Vagyunk. Lásd még szívcsakra, de arról a Pilisi Parkerdőgazdaság még egyértelmű választ nem adott, így ezt én már csak óvatosan és halkan teszem hozzá, mert bizonyosság deficit van ez ügyben.

A mérsékelt, egyébként ez a jelző további értelmezésre vár, konzervatív, úgyszintén, hetilap, mérsékelt konzervatív munkatársa a filmet követő beszélgetésben mindenféle esztétikai, meg újságíró szakmai síkokra terelgette a szót. Maga a nagy magyar róna jelent ott meg a stúdióban, mikor a mérsékelt konzervatív újságíró elemzett, ahol ugye „minden látszik de semmi sincs“ (Keresztury Tibor). A félmondatokba ágyazott Paul Lendvait érintő inszinuáció kísérletekre szót nem is érdemes vesztegetni.

Lehet, hogy esztétikailag, meg szakmailag ugye… ez a film. Mondom lehet. Hogy a szélsőjobbos taxis mint reprezentatív megszólaló. Hogy soványka. Valóban, a házmester, ha van még ilyen, mint valami korokon átívelő allegória tényleg jobb választás lett volna.

A helyzet az, hogy ehhez hasonló mozogóképes, hangos vagy írott riportok készülnek Magyarországról az utóbbi néhány évben. A külföldi médiumok saját közönségüknek próbálják bemutatni, elmondani mi történik itt az univerzum (a létező és ismert) közepén. És nincs olyan riport, amely arról szólna, hogy valóban: kalapján a bokréta. Olyan azonban van, mind ilyen, amely neonácikról, demokrácia deficitről, felszámolt jogállamról, fékek és ellensúlyok hiányáról, médiaszabadságról szólnak. Meglehet esztétikailag nem teljesen polírozottan, a mi teljesen überszakmai ízlésünknek nem megfelelő módon, de mind, egytől egyig erről szólnak.

És lehet egymás közt, itt belül a limesnek ezen az oldalán, arról beszélgetni, hogy összeesküvés. Meg sajnálni magunkat, akiket mindig csak ütnek. Ettől nem változik a tény: a Hadrianus fal túloldalán élők új-barbárokként néznek ránk.

És akkor még a Colosseum elsötétítése előttünk van. Nem. Nem már megint a zsidók. Nem Róma-alsó hitközsége csapja le a kapcsolót. A város polgármestere akciózik a Jobbik, ami ugye egy magyar parlamenti párt, antiszemitizmusa ellen. (Eredeti hír itt) És lehet ezen is esztétikai sorjákat keresni, csak nem érdemes. Elég nagy szégyen az, hogy ide jutottunk.