Már kevesebb mint huszonnégy óra. Démonjaimmal küzdök.. A bizonyosságok hiányoznak. A terv megvan. Részletek helye villog fehéren, kitöltetlenül. A legegyszerűbb hétkoznapi rutint próbáltam elképzelni. Az olyan banális dolgokat, mint a reggeli kávé. Nem is folytatom, mert a lista hosszú és ostoba lenne.

A mester terv (?) a  részletek nélkül. A görög határon van egy falu, Idomeninek hívják. Néhány száz méterrre fekszik a macedón határtól. A falun keresztül fut a nemzetközi vasút. Már a macedón oldalon egy híd ível át a Vardar egyik kisebb mellék folyóján. Ez a falu a délről érkező menekültek egyik célpontja. Innen lehet elérni Gevgeliját az első várost a határ macedón oldalán. Innen már vonatokat indítanak a menekülteknek Szkopjéba. Hetvekét órás papírral szabad az út északra. Szkopjéban egy barátom vár. Vele már beszéltem. A részletek nem ismeri, csak annyit tud valamikor a napokban felbukkanhatok. Jó lenne vele beszélni. Mindent tud, reményeim szerint még azt is, amit nem kellene. Szkopjéból Tabanovce a cél. A macedon-szerb határ déli oldalán, Kumanovótól északra, ez az albánok lakta kisváros a menekültek átkelőpontja. Itt egy civil szervezet segít a beérkező menekülteken. Szerintem velük is tudok találkozni. A szerb oldalon Preshevo a cél. Ez, a szerbiai albán kisebbség legnépesebb települése, lett a menekültválság belépőpontja. Itt is hetvenkét órás papírokat osztanak a Szerbiába érkező menekülteknek. Innen Belgrád a cél, ahol szintén találkoznék néhány ismerőssel, akik elmondanák mi a helyzet Szerbiában a menekültekkel, majd jöhet a Vajdaság északi része. A hely nem biztos. Most úgy gondolom, attól függ, melyik irányból lehet az épülő vasfüggönyön átjutni. Aztán Szeged. Majd Budapest. Ha az időbe belefér Bécsben a West Bahnhofon érne véget a történet.

Persze minden esetleges. Most persze azt lenne jó tudni, mi az amire szükségem lenne és mi az, abból, ami itt van előttem, teljesen felesleges. Azt mondják, hogy hosszú távon mindenki saját súlyának tíz százalékát képes magával vinni. Nem mehet hát nyolc kiló felé. Inkább lefelé próbálkozom. Öt polo, két hosszú ujjú, két hoodies, egy farmer, egy rövid nadrág, öt pár zokni, három alsónadrág (12 napra, nem részletezem) két telefon, egy 7 colos tablet. Két jegyzetfüzet, három golyóstoll, egy USB kábel, egy aljzat, egy kendő, egy baseball sapka, fogkrém, fogkefe, szappan, plusz a vizespalack (két liter víznek). Nyolc kiló alatt maradni. Mindennél fontosabb.  

ui.: A cipőt nem említettem. Nem véletlenül. Az egy egészen más történet.