Választások szemtanúnkkal Koszovóban, illetve Szerbiában, pontosabban a maradék szerb Koszovóban

Álmatlan éjszakák jönnek Szerbiára

szerző: Kakuk György
2008. május 13. kedd
Földcsuszamlás, földcsuszamlás.

Gyorsreakciók a szerbiai választások után, de nem a nemzetközi sajtóból, hanem a mitrovicai utcáról. A zóna hivatalos békefenntartója különös kampányról számol be, és még érdekesebb szavazatszámlálásról. Azt mondja, álmatlan éjszakák jönnek.

„Koszovó Szerbiáé és a szerb nemzeté.” Ezt mondta Vojislav Kostunica, Szerbia ügyvezető miniszterelnöke még az elmúlt héten, amikor lezárta pártja, a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) választási kampányát. Zubin Potokba jött el, Észak-Koszovó egyik szerbek lakta kisvárosába, otthon inkább falunak hívnánk, de most ne időzzünk ilyen dimenzióbeli különbségeknél. Semmi újat és fontosat nem mondott az ügyvezető miniszterelnök, mégis sokan megtapsolták, különösen akkor, amikor odalépett a vörös szalaghoz, akkurátusan átvágta, és ezzel átadta az ő népének a város sportcsarnokát.

Hozzánk, Mitrovicába, az északi központba nem jött el az ügyvezető miniszterelnök, és nemcsak azért, mert se vörös szalag, se olló nem volt, se semmi, amit fel lehetett volna avatni. Kostunicának rossz emlékei lehetnek mitrovicai honfitársairól. Még 2000-ben, amikor a demokratikus ellenzék elnökjelöltjeként kampányolt Slobodan Milosevic ellen, nos, akkor eljött, és a város főterén próbált meg beszédet mondani.

A helyiek viszont paradicsommal dobálták meg, amint ott állt a színpadon. Mert akkor a mitrovicai szerbek még talán utolsóként egész Nagyobb-Szerbiában egy emberként álltak ki az őskövület diktátor, Slobo mellett. Kostunica azóta a lábát be nem tette ide. Még akkor sem, ha időközben támogatottsága megerősödött, és a mitrovicai DSS-csapat komoly esélyekkel száll be a választási versenybe.

„Nem jön, mert nem szereti a ketchupot.” Így szól közbe Dzingis, a gorani nemzetiségű kávézótulajdonos, amikor Gilével, futballcsapatunk menedzserével próbálom egyeztetni a következő mérkőzés időpontját. Gile a mi falusi Mourinhónk. Ő szervezi a vesztesfizetiavacsorát-meccseket. Főállásban közértes és a helyi radikálisok szponzora. Nem jutok vele messzire, mert miközben időpontokat keres telefonja naptárában, szóróajándékokat osztogat. Tollak és öngyújtók a radikálisok logójával. És azt magyarázza: győzni fognak. Én meg nem tudom meg, mikor focizunk…

Mitrovica radikális hely. Itt égettek már EU-zászlót, amerikait, legutóbb meg Boris Tadic arcmása kapott lángra egy utcai politikai összejövetelen. A szerb elnök pedig nem tett egyebet, mint aláírta a stabilitási és társulási egyezményt az EU-val. Erre rögtön hazaárulónak kiáltották ki ellenfelei.

Különösen itt Mitrovicában csaptak magasra az indulatok. Tadic nem is jött a közelébe Észak-Koszovónak. Pártjának a kampánya is láthatatlan maradt, az egyetlen plakát, amely az elnököt ábrázolja Mitrovicán, egyben nemzetárulással is vádolja – szóval az általa vezetett Demokrata Pártért (DS) sem helyben, sem országos szinten nem adnának a mitrovicai szerbek egy lyukas garast sem.

„Az ENSZ nem ismeri el az önkormányzati választások eredményét.” Ezt már a választások reggelén mondom a B92 belgrádi hírügynökség tudósítójának. Ez a hivatalos véleményünk, ezt kell mondanom. Belgrád még sohasem szervezett helyhatósági választásokat Koszovóban. Ez az első alkalom. Eddig nem volt probléma, de a koszovói parlament által februárban kikiáltott függetlenség mindent megváltoztatott. A helyi választások a függetlenség elleni politikai harc eszközévé váltak. Jogilag problematikusak. Ezzel persze a szerbek nem törődnek. Választanak. Korán reggel Nikolával futok össze az utcán. Ő Tadicot támogatja. A Demokrata Pártot képviseli a helyi választási bizottságban. „Bátor dolog” – mondom. Ő csak bólogat. „Nyilvános kampányunk nem volt, de azért nagyon sok emberrel beszéltünk, és jó néhány helyet fogunk szerezni a képviselő-testületben.” A DS kampánya olyan titkos volt, sokan nem is tudtuk, hogy Nikola az egyik vezető politikai figurája a pártnak, pedig többször találkoztam vele az elmúlt hetekben.

A választások rendben lementek. Az egyetlen izgalmat egy falusi választási bizottság tagjai okozták. Politikai nézetkülönbségeiken nem tudtak úrrá lenni, és jól elverték egymást. A kiérkező rendőrség a feleket őrizetbe vette.

Este a Kostunica-párti helyiek a mitrovicai iroda előtt gyülekeznek, várják az eredményt. Kilenc körül már világos, hogy Észak-Koszovót letarolták a radikálisok és a DSS, ám a helyiek boldogsága mégsem felhőtlen. Állítólag az Európa-párti demokraták győztek. Egy fél óra múlva kiderül, nem kicsit.
„Nem tudom, nem tudom…” Dusant, politikai elemző barátomat hívom. Ő az a típus, akinek a legváratlanabb helyzetekben is van két-három ötlete, összeesküvés-elmélete. A kampánycsend előtt telenyilatkozta a sajtót: minden világos, Nikolic és Kostunica alakít kormányt a választások után.

„Nem tudom, nem tudom, nem tudom” – ennyit bír mondani, arra kérdésre, hogy akkor most mi történt. Az eredmény magukat, a demokratákat is zavarba hozta. A Pink TV választási show-jában a demokrata párti vendég arra kéri a szerkesztőket, nézzenek már utána a képernyő alján futó számoknak, mert valami nem stimmel. Az nem lehet, hogy 38 ide, 29 meg a radikálisoknak. A párt központjában Makai szerkesztő barátom telefonon gyorsan lemond. Mármint arról, hogy a közeljövőben poltikai elemzéseket adjon a szerbiai helyzetről. Én helyeslően bólogatok. „Önvizsgálatot kell tartanunk” – hümmögök.

Nem csak mi vagyunk így. Senki sem érti, mi történhetett. Jönnek az eredmények, és este tíz körül már a demokraták is elhiszik, hogy győztek. Ivan, a Balkan Trust for Democracy igazgatója (másfél éve ő volt az egyik jelölt a külügyminiszteri posztra) felveszi ugyan a telefont, amikor hívom (okos fiú, gondolom, ő majd megmondja), de csak annyit üvölt a telefonba: „Földcsuszamlás, földcsuszamlás.” Aztán mennie kell, mert az újságírók nem hagyják.

Közben Mitrovicában a helyi radikálisok mérsékelten ünnepelnek. Egy tucat autó jön dudálva, a párt kék zászlaját lobogtatva.

A belgrádi Fox Tv-n Dragan Sutanovac, a demokraták alelnöke a volt kormány védelmi minisztere küld félreérthetetlen üzenetet a koszovói szerbek (eddigi?) politikai vezetőjének és a Kostunica-párti vezérkarnak. „Az nem lehet, hogy Marko Jaksic sehova nem vezető utakat aszfaltoztat le, csak hogy a háza elé érjen. Az nem lehet, hogy Marko Jaksic kétszer-háromszor nagyobb fizetést kap, mint ennek az országnak az elnöke. Ennek véget fogunk vetni” – mondja. Nem nagyon lehet félreérteni.

A mitrovicai DSS-irodánál oszlik a nép. Gond van. Eltűnni látszik Belgrád feltételek nélküli támogatása. Álmatlan éjszakák jönnek.