"A török hadsereg további előrenyomulása Szíriában elvezethet egy közvetlen orosz-amerikai konfrontációhoz", mondja a Kurd Munkáspárt külügyi főnöke Riza Altun. Észak Irakban, a Kandil hegységben, a PKK katonai parancsnokságán találkoztunk. Riza Altun (60) a Kurdisztáni Közösségek Szövetségének (KCK) Végrehajtó Bizottságának tagja, annak külügyi vezetője. A KCK az az ernyőszervezet, amely a baloldali kurd szervezeteket tömöríti. Tagszervezetei között van a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) a szíriai Demokratikus Egységpárt (PYD), a iráni Szabad Élet Párt (PJAK). Altun tagja volt annak a társaságnak, amely a hetvenes évek végén megalapította a PKK-t. Tizenhárom évet ült Törökországban börtönben. Szeparatizmus és terrorizmus támogatásával vádolták meg és ítélték el. Jelenleg Irakban, a Kandil hegységben él, ahol a KCK központja és a PKK katonai parancsnoksága található. Riza Altunnal az aktuális politikai helyzetről, amelyet erősen meghatároz a jelenleg is tartó Moszul elleni hadművelet.

A török kormány azt üzente, hogy addig nem avatkozik be katonai erővel a Moszul visszafoglalására indított offenzívába, amíg az iraki síta milíciák és a PKK egységei nem kapnak szerepet a hadműveletekben. Az Irán támogatását évező legnagyobb síta milícia a Hashd Al-Shaabi mit sem törődve ezzel Moszultól nyugatra, Tal Afar környékén frontot nyitott. Mi a helyzet a PKK-val. Részt fognak venni a harcokban vagy tartják magukat az eddig mutatott visszafogottsághoz?

Mi folyamatosan készen állunk arra, hogy saját egységeinkkel részt vegyünk a Daesh (az Iszlám Állam Közel-Keleten használt neve) elleni hadműveletben, amelyet Moszul felszabadításért vívnak. Egyelőre a hadműveletet irányító erők, az Iraki hadsereg és a kurd Peshmergák, nem tartják szükségesnek a PKK részvételét, de ez az álláspont a harctéri eseményektől függően változhat. Jelenleg nem rajtunk múlik, hogy nem veszünk részt a harcokban. Mi szeretnénk részt venni ebben a nagyszabású hadműveletben és azt gondolom, hogy a PKK részvétele felgyorsítaná a város felszabadítását. Gondolom ön előtt is ismert, hogy a PKK és a vele szövetséges katonai erők az elmúlt éveben milyen eredményesen vették fel a harcot a Daesh-sel, itt Dél Kurdisztánban (Irakban) és Rozsavában (a szíriai kurd területeket hívják így a kurdok) is. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy mind az iraki, mind a kurd Pershmerga vezetés Törökország politikai nyomásának engedelmeskedve utasítja el a PKK részvételét a Moszul visszafoglalásáért vívott harcokban. Az eredeti terv az volt, hogy a PKK egységei részt vesznek a hadműveletekben, a török diplomáciai beavatkozásnak köszönhetően most az a helyzet, hogy mi várunk. Várjuk azt, hogy megérkezzen a felkérés arra, hogy a PKK is részt vállalhasson a hadműveletben. Persze ez nem jelenti azt, hogy a PKK egységei ne lennének készenlétben. Szindzsárban, Makhmurban teljes készültségben vagyunk és bármikor érkezik egy olyan tartalmú felkérés a szövetségesektől, amely arra kér bennünket, hogy vállaljunk részt a ebben a nagyon komplex és bonyolult hadműveletben, mi arra azonnal kész vagyunk. Persze az már most most látszik, hogy a Moszul elleni hadművelet ennek az egész történetnek az egyszerűbb része. Véleményünk szerint egy sokkal bonyolultabb helyzet áll majd elő, ahogy a várost felszabadították, és kiűzték onnan a Daesht. Nincs világos terv arról, hogy ki mit fog csinálni a felszabadított városban, ki miért lesz felelős, hogyan szervezik meg a Daesh utáni életet. Így elképzelhető, hogy hirtelen a PKK az események középpontjában találja magát.

Mire készülnek a város felszabadítása utáni időkben?

Moszul felszabadítása a Daesh alól nem csak egy helyi ügy. Ennek hatása lesz Irakra, de az egész Közel-Keletre is. Mi azt látjuk, hogy itt hosszú távú tervekkel kell rendelkezni, és jócskán a jövőbe kell tekinteni, ha a Moszul utáni időszakra készül valaki. Mi így teszünk. És biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb a PKK, része lesz a rendezésnek. Nem vagyunk megkerülhetőek.

Hogyan reagálnának, ha Törökország csapatait átküldve az iraki határon mégiscsak belépne ebbe a konfliktusba?

Természetesen gyanakvással figyeljük Törökország valódi szándékait. Azt látjuk, hogy egy olyan területen akarja megváltoztatni az események folyását, amelyhez semmi köze nincs. Moszullal kapcsolatban a sítáknak, a szunnitáknak, a kurdoknak, az asszíriai keresztényeknek lehet beleszólásuk abba, hogy mi történik most és a város felszabadítása után. Törökországnak nem.

Erdogán elnök október 17-én egy nemzetközi konferencián azonban, az 1920-es tűzszüneti egyezményhez csatolt térképre hivatkozva, már bejelentette Törökország igényét Moszulra...

Ez így van. Törökországban hangosan kritizálják azt a tárgyalódelegációt, amelynek tagjai megállapodtak az Ottomán Birodalom utáni Törökország határairól és azzal vádolják őket, így egy évszázaddal később, hogy nem voltak elég határozottak. Törökországban nem csak Moszul, de Kirkuk és Aleppo is napirendre került, és ezeknek a területeknek a jelenlegi hovatartozását is megkérdőjelezik. Ez egyfajta revizionista politika, amelyet a jelenlegi török kormányzat folytat. Ahogy az Arab Tavasz 2011-ben végigsöpört a Közel-Keleten Törökország belekezdett egy új külpolitikai stratégia megvalósításába. Ennek a stratégiának két fontos célja van – a török hegemónia kiterjesztése a Közel-Keletre, és ennek a hegemóniának a konszolidálása vallási csoportokon keresztül. Így Törökország első számú támogatója lett különböző szalafista csoportoknak, a Daeshnak, az Al Nuszrának, a Muzulmán Testvériségnek. Csakhogy ez a stratégia nem igazán működött. Hiába támogatta, és támogatja Törökország ezeket a csoportokat a kívánt és elvárt eredmény elmaradt. Így most a török vezetés úgy gondolja eljött az ideje annak, hogy hadseregével beavatkozzon az eseményekbe. Törökország legnagyobb kudarcát ennek a stratégiának a végrehajtásában a kurdok jelentették. Megpróbálták ezekkel a szalfista csoportokkal megsemmisíteni a kurdokat. Ez azonban az ellenkező eredményt hozta. A kurdok nemhogy megsemmisültek volna de sokkal erősebben kerültek ki ebből a harcból. A helyi közösségek és a nemzetközi közösség elismerését is kivívták a kurdok a Daesh ellen folytatott harcukkal. A nyugati szövetségesek partnerként tekintenek a kurdokra, annak ellenére, hogy Ankarából folyamatos diplomácia nyomást alatt tartják őket e miatt.

Itt most a Szíria északi részén történtekre és a PKK társszervezetére a PYD-re, illetve annak katonai szárnyára a YPG-re utal?

Igen. A kurdok Szíriában sikerrel konszolidálták a helyzetet azoknak a területeknek a nagyobb részén, amelyeket megszereztek. Sikerrel védték meg városaikat, össze tudták kapcsolni Dzsazíra és Kobani kantonokat és együtt harcolva nyugati szövetségeseikkel folyamatosan számolják fel a Daesh központjait. Ez az, ami aggasztja a törököket. Egy politikailag elismert, katonailag sikeres kurd párt, amely ellenőrzése alá vonta a török-szír határszakasz legnagyobb részét a terjeszkedő török külpolitika teljes kudarcát jelenti. Ezt próbálják meg most a törökök valahogy korrigálni. A török hadsereg azzal, hogy átlépte a szíriai határt világosan megmutatta mik a török kormány szándékai. Ez a katonai expedíció már a területszerzés része és ha nincs aki megállítsa a törököket, akkor további területeket fognak ellenőrzésük alá vonni, ahonnan nem vonulnak majd ki.

Újra meg kell kérdeznem, a PKK, hogyan fog reagálni ha Törökország beavatkozik a Moszul visszafoglalására indított hadműveletbe?

Török katonai beavatkozásnak beláthatatlan következményei lehetnek az ezen a területen élőkre. A jazidikre, az arabokra, a keresztényekre és természetesen a kurdokra. Ha ez megtörténne, akkor mi ellenállnánk ennek a beavatkozásnak. Jól látjuk mi történik Rozsavában, ahol a Daesh elleni harc álcája mögé rejtőzve a török hadsereg Afrin kurd kanton településeit támadja, olyan helyeket, ahol soha nem voltak jelen a Daesh emberei. Teszi ezt azért, hogy egyre mélyebben be tudjon hatolni Szíriába és egyre nagyobb területet tudjon ellenőrzése alá vonni. Nem fogjuk tétlenül nézni, ha ugyanezt itt Dél Kurdisztánban akarja megismételni. De ahogy a török hadsereg egyre mélyebben hatol be szíriai területekre és egyre közelebb kerül a kurdok által ellenőrzött főbb csomópontokhoz az összecsapás elkerülhetetlen lesz. Abban az esetben ha a török hadsereg mint megszálló erő harcoló egységeivel, itt Irakban találkozik más katonai erővel, az egy egészen új dimenzióját tárhatja fel ennek a konfliktusnak. Például ha a törökök összecsapnak az Irán által támogatott síta milíciával, az olyan mélységeit nyithatja ki ennek a konfliktusnak, amelyet eddig nem tapasztalhattunk.

Korábban említette a szíriai Mambidzs körül kialakult helyzetet, amelyet a kurd YPG egységei a nyugati szövetségesek támogatásával foglaltak vissza a Daeshtől. Most Törökország azt követeli a kurdoktól, hogy hagyják el a várost és adják azt át a török hadseregnek. El fogják hagyni harc nélkül Mambidzsot vagy sem?

Azt el kell ismernem, hogy nekünk, a PKK-nak van hatásunk arra, hogy mi történik azon a területen. De ott a harcoló csapatok a YPG zászlaja alatt harcolnak. Mi feltétel nélkül támogatjuk azokat a döntéseket, amelyeket a harctéren jelenlévő parancsnokok hoznak. Azt gondolom, hogy az a kapcsolat amelyen a harcoló egységek szövetsége alapszik, az amerikaiak részéről nem igazán őszinte. Egyrészről az Egyesült Államok légitámogatást nyújtott a YPG-nek másrészről pedig szó nélkül eltűri, hogy a török hadsereg Dzsarabluszon keresztül bevonuljon Szíriába és előrenyomuljon Al Baab felé. Ez a két dolog nem igazán egyeztethető össze. De az egészről azt gondoljuk, hogy nem hozta meg a kívánt eredményt. Sem a törököknek sem az Egyesült Államoknak. Annak ellenére, hogy az amerikaiak arra utasítottak bennünket, hogy vonjuk ki harcoló egységeinket Mambidzsból, amit komoly áldozatokat hozva foglaltunk vissza a Daeshtől, mi ezt a kérést semmilyen körülmények között nem tudjuk teljesíteni. Sőt, az a véleményünk, hogy a kurd forradalmi erőknek Dzsarablusz járásban is fel kell venni a harcot a török megszállókkal szemben. A kérdés most az, hogy a török kormány készen áll-e egy újabb komoly válság kezelésére, mert mi nemhogy nem vonulunk ki Mambidzsból, de ottani csapataink minden rendelkezésükre álló eszközzel fel fogják venni a harcot a törökökkel.

Mit ért azon, hogy Mambidzs kapcsán egy újabb nemzetközi válság alakulhat ki?

Ha Mambidzs kapcsán egy újabb válsággóc alakulna ki, akkor sok mindenkinek világossá kell tenni, mi a viszonya a kialakult helyzethez. A szíriai központi kormánynak, Oroszországnak, az Egyesült Államoknak, Iránnak, Iraknak, a kurdoknak, Katarnak, Szaud-Arábiának színt kell vallania. Ezek az országok vagy elismerik a török területszerzési ambíciókat, vagy elfogadják a török megszállás elleni fegyveres harcot. Nincs más lehetőség. De a török hadsereg további, mélyebb behatolása szíriai területre elvezethet egy közvetlen orosz-amerikai konfrontációhoz is.

Kakuk György

Irak, Kandil-hegység