Belgrádban senkit nem érdekel Koszovó, de Koszovóban mindenki kíváncsi, kik ezek a németek

A nagy durranás: német robbantás Pristinában

szerző: Kakuk György

2008. november 25. kedd

Nem beszédtéma ma Belgrádban a koszovói kérdés, Kakuk György, a zóna hivatásos békefenntartója élvezte is a nagyvárosi létet, ám ott is utolérte a hír: a múlt heti robbantással három németet gyanúsítanak. De mi baj Pristinában a németekkel?

Belgrádban az első ember, akibe belebotlottam, Lana Vasiljevic volt. A Belgrádi Kulturális Központ Knez Mihajlo utcai kiállítótermébe mágneses erővel húztak be a színes neonhengerek. Előbb a látvány, aztán az üzenet. Gyorsan kiderült, hogy hívatlanul Lana kiállításának a megnyitójára érkeztem, annak is a végére, amikor már a meghívottak nagyobbik része lelépett. Így ismeretlenül is sikerült néhány szót váltanom Lanával médiáról, művészetről, üzletről meg az üzenetről, amelyet a kiállított darabok hordoznak. Jó kezdés volt a hétvége hátralevő részére. Csak megerősítette a nyilvánvalót: Koszovó messze van, és vannak nála sokkal fontosabb dolgok.

Belgrádban ez keveseket érdekel. Ivan Vejvoda, a Balkan Trust for Democracy igazgatója, a néhai Zoran Djindjic egykori tanácsadója nyugodt, mint mindig, amikor politikáról beszélünk. Szerinte a EU-misszió megkapja a szükséges felhatalmazást az ENSZ-től a korábban aláírt megállapodás alapján, így a szerb kormány által jóváhagyott feltételekkel elkezdődhet a misszió munkája. Az ügy szerdán kerülhet a Biztonsági Tanács elé.

Körülbelül ennyit áldoztunk a nagypolitikának. Inkább élveztem a nagyvárosi civilizáció áldásait. Könyvesbolt, kifinomult étterem (halkés), korzó, mozi, barátok. Belgrád belvárosában még vannak működő kisboltok, kávézók. A plázák mindent elsöprő korszaka még csak most kezdődött, a belvárosi kiskereskedelem haldoklása még várat magára. Nem sokáig. Új-Belgrádban már vonzza a plázázni vágyó tömegeket a Delta City és a Mercator. A Knez Mihajlo utca környéki kis utcák üzleteit el fogja söpörni. Csak egy kicsit később.

Milica, a Fox Tv (szerbiai kihelyzett tagozat!) politikai szerkesztője sem volt kíváncsi Koszovóra. Férje kávéházában egy tavaszra tervezett zambiai forgatásról hallgattam történeteket tőle. Szafari, helikopter, vadvízi evezés a Zambézin.

A valóságot helyettesítő szürrealitásba egy hír rángatott vissza, amikor visszatértem a szállodába. Persze Koszovóról szólt, mi másról. „Három német állampolgárt letartóztattak Pristinában.” A gyanú szerint a németek követték el a Nemzetközi Polgári Iroda (ICO) pristinai központja elleni robbantásos merényletet egy héttel korábban). A letartóztatás hírét a koszovói rendőrség szóvivője megerősítette. Aztán ahogy teltek a napok, egyre több részlet – inkább nevezném félinformációnak – került napvilágra. A helyi lapok meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt közölték, hogy a három német, akinek előzetes letartóztatását a helyi ügyész elrendelte, a német titkosszolgálatnak (BND) dolgozott. Egyikük sem állt kapcsolatban a pristinai német követséggel, diplomáciai mentességük sem volt

Igy ennek semmi értelme – volt az első reakcióm. Miért akarna Németország betenni az ICO-nak, amikor az iroda költségvetésének jelentős részét a német kormány állja, és politikailag is támogatja a működését. A dolog azóta sem áll össze. A német kormányszóvivő abszurdnak nevezte a vádakat. Nemcsak a vád, a helyzet is abszurd. A letartóztatott németek azzal védekeznek, hogy őket a robbantás után csupán az információszerzés vágya vezérelte, ami egy kémnél mindenképpen pozitívumnak tekinthető, így kerültek a helyszínre.

A hét végi pristinai lapok dübörgő címoldalakon tudatták a hírt, az internetes közösségi oldalakon pedig drámaian megnőtt a németekkel kapcsolatos tréfák és beszólások száma.