Az olimpián nincsenek ott, az orosz–grúz konfliktusban annál jobban

Peking helyett a Kaukázus

szerző: Kakuk György
2008. augusztus 12. kedd

A megoldása nem túl biztató: orosz befolyás Szerbiában, Grúziában Koszovóért. Matekfeladatnak egyszerű. A politikai megoldás…

A grúziai események jobban érdeklik Koszovót, mint az olimpia, mert az alaphelyzet kísértetiesen hasonlít, és a megoldás ugyanúgy nem látszik. Kakuk György, a zóna békefenntartója is azt kérdezi: egyik területi integritás miben különbözik a másiktól?

Az olimpia nem sok vizet zavar errefelé. Miközben máshol mindenhonnan az akarat diadala 2.0 ömlik ránk a nap minden percében, Koszovó albán oldalán nem sokat hallani esélylatolgatásokról, örömökről, sikerekről, sikertelenségekről. Utoljára talán akkor volt téma, amikor a Koszovói Olimpiai Bizottság elnöke tagfelvételi kérelemmel fordult a NOB-hoz, vagy csak tervezgette, dédelgette, fontolgatta az ötletet, már nem is emlékszem. A dolog szépen elsikkadt, ahogy arra mindenki számított, nem történt semmi, koszovói sportolók nem tagjai a sokszínű és boldog kavalkádnak, a mostani szpartakiádból kimaradtak. Talán majd Londonban…

Az augusztusi nagy szabadságolási nihilben a Kaukázus lett a téma. Az orosz csapatok már ki tudja, hol járnak és mit csinálnak Grúzia területén. Nehéz ezt innen megmondani, hiába a kitágult világ, meg a globális falu hírvivői, amelyek percről percre… Tudják, csak egy kattintás, és lábaink előtt hever a világ. Gyanakodva nézem: ki mond ma nem igazat?

Az egyenlet a következő elemekből áll: Grúzia, Oroszország, Oszétia, Abházia, Koszovó, Szerbia, az Egyesült Államok és az Európai Unió. Próbáljuk meg összerakni, hátha lesz valami eredmény a végén. Ha nem, az sem baj, majd úgy kezeljük, mint a Fermat-sejtést, és bizonyítani soha nem tudjuk.

Az orosz ellentámadás vagy támadás után a nyugati politikusok óvatosan ugyan, de némi határozottságot magukra erőltetve kezdtek nyilatkozni. A EU miniszteri tanácsa, most éppen francia elnökség alatt, a következőket találta mondani: „A tanács megismétli az unió elkötelezettségét az ENSZ chartájának alapelvei és a helsinki záródokumentum iránt, egyebek között a területi szuverenitás és a Biztonsági Tanács határozatai mellett is.” Így a nyilatkozat. Kéretik összehasonlítani Vuk Jeremic szerb külügyminiszternek mondjuk az elmúlt hat hónapban e tárgyban tett számtalan nyilatkozatával. Ő is beszélt a helsinki záródokumentumról meg az ENSZ alapokmányáról, területi szuverenitásról meg integritásról, aztán senki meg nem hallgatta azok közül, akik most ugyanerre hivatkoznak.

Gyengécskére sikeredett ez a Grúzia környéki diplomáciai tiltakozás. Itt is, ott is mindenki a nyakát nyújtogatja, forgatja a fejét, és próbálja elkerülni a Koszovóval való összehasonlítást. Nehéz ügy. A helyi sajtó önmagát beteljesítő próféciaként ismételgeti napok óta: a két ügynek nincs köze egymáshoz. Csak azt még senki meg nem mondta: egészen pontosan miért is nincs? Egyik területi integritás miben különbözik a másiktól? Ha itt lehet, akkor ott miért nem

Közben szegény grúzok láthatóan szívóágra kerültek. Romokban az ország, vele együtt eltűnni látszanak a NATO-tagsági esélyek, a fővárosra orosz bombák hullottak, és most ott tartanak, hogy örülhetnek, ha a végén nem egy Moszkvából irányított figurát ültetnek az elnöki székbe, és tegyük hozzá, azzal tovább nem mélyítik a válságot.

És ez még csak annak a bizonyos Koszovóval kezdődő egyenletnek az eleje lenne. A megoldása nem túl biztató: orosz befolyás Szerbiában, Grúziában Koszovóért. Matekfeladatnak egyszerű. A politikai megoldás… Tessék egymás mellé tenni az értékeket.