Akkora a zaj, hogy már hallani sem lehet. Bayer Zsolt írása tolta fel a potmétert, és most mindenki szenvedélyesen mondja a magáét. Pedig Bayer évek óta ezt csinálja. Az olaszliszkai tragédiáról írott publicisztikájában, aztán egy mezőfalvi eset hullámaira ráülve, Az iszonyat térképe címmel megjelent írásában is ilyen mondatok voltak: „Az a tragédia, hogy a lincselő és lincselni a jelek szerint egyre inkább kész cigányokból hiányzik az örök isteni és emberi parancs. Ez pedig lehetetlenné teszi az együttélést.” Bayer a héten sem mondott mást. Az üzenet ugyanaz, csak a szavak mások. Most ért el egy olyan pontra, hogy kiverte a biztosítékot.

Nem gondolom, hogy Bayer ellen büntetőeljárást kellene indítani. Egy normális országban a hasonló írások nagyon szűk körnek szólnak, azok pedig, akik ilyen gondolatokat papírra vetnek, nem lehetnek ünnepelt hősök; a többségi társadalom szalonképtelen futóbolondnak tartja őket. A probléma Bayerral vagy nélküle is ott van. És a probléma nem használható fel pillanatnyi politikai érdekekre. A pillanat elmúlik, a magyarországi cigányság és a róluk való gondolkodás, az előítéletesség viszont marad, és köszöni, jól van.

A szalonrasszizmus nem csak a jobboldal privilégiuma. Tessék megnézni a web2-n a kommenteket! Időről időre felbukkan különböző képaláírásokkal a magyar miniszterelnök gimnáziumi tablóképe. Biztosan látták már. Az, amin Orbán Viktor kockás zakóban, csokornyakkendőben, pelyhedző bajusszal van megörökítve. Ellenfelei – akik közül most sokan felháborodott megjegyzéseket posztolnak a Facebookon Bayerről – Orsós Orbánnak nevezik a miniszterelnököt. Félreérthetetlen utalást téve ezzel vélt származására. Ne szépítsük: cigányoznak.

Ennek az Orbán-ellenes táborból jövő megjegyzésnek ugyanaz az üzenete, mint Bayer írásainak. Csak ebben az esetben azt sugallja, hogy egy cigány tette tönkre az országot. Egy cigány. Az ilyen megjegyzés akárhonnan jön, elfogadhatatlan.

Nem érdekel Orbán Viktor származása. De ha tényleg cigány származású lenne, és azt nyilvánosan fel is vállalta volna, mindenkinél többet tett volna azért, hogy ezek a dolgok normálisan a helyükre kerüljenek.

Amikor 2008-ban Barack Obamát az Egyesült Államok elnökének választották, kampányának utolsó nagygyűlésén, a virginiai Manassasban én is ott voltam. Írtam erről egy riportot. Az idézet innen van: „Egy negyvenes fekete pasi gyöngyházfényesre fújt Obama-baseballsapkában, három tizenéves gyerek, feleség. Alsó középosztály, munkásosztály? Normális átlagcsalád. A pasi énekli a dalokat, tapsol, kiabál. Mobiltelefonjára rögzít hangulatokat. Mosolyog. Nem vigyorog, csak derűs. Talán még maga sem hiszi, hogy megtörténhet mindez. Hogy valami olyan történik, ami a gyerekeinek példát mutat, ő meg büszke lehet végre valamire, valakire. És nem csak a fekete amerikaiak, de mindenki más továbbadhatja ezt az üzenetet a gyerekeinek: igen, lehetséges. Ez is lehetséges. Mi arrogáns európaiak helyettesítsük be ezt a helyzetet. Mondjuk Franciaországnak egy algériai arab gyökerű elnöke lesz, a német kancellár vegyes házasságból (!) születik, apja török vendégmunkásként érkezett, Magyarországon a választásokat egy roma politikus által vezetett koalíció nyeri. Lehetséges?”

Ha Orbán hagyta volna a fenébe a kulturkampfot, és nem akarta volna az egész országot saját képére formálni – ami persze nem sikerülhet –, ha csak arra koncentrált volna, hogy rendbe tegye a gazdaságot, és mindezek tetejébe az is kiderült volna róla, hogy cigány származású, amit fel is vállalt volna… Hát az nem csak übercool lett volna, hanem új dimenziókba helyezte volna a magyarországi közgondolkodást, közbeszédet. Nem csak hívei – akik még mindig azt gondolják, képes a vízen járásra – agyában, de sok máséban is elültette volna a gondolatot: nem az számít, honnan származunk, hanem hogy mit teszünk. Lett volna esélyünk egy normális országra. Ő meg lábjegyzet helyett külön fejezet lehetett volna a legújabb kori magyar történelmet bemutató könyvekben.

Túl sok a feltételes mód. Minden csak lett volna.