Volt nekem egy főnököm. A brit kormány és az ENSZ békefenntartó misszióin eltöltött évek megedzették, egészen pontosan egekbe emelték ingerküszöbét. Volt persze olyan, hogy valami mégis képes volt ezt a magasra emelkedett küszöböt átlépni. Azt onnan tudtuk, hogy körülnézett és kért egy cigarettát. Nagyon lassan rágyújtott és még lassabban hátradőlt forgószékében. Nehéz volt őt mindenféle, a fegyveres konfliktusokat követő sokszor véres etnikai helyzetről szóló belső információkkal elkápráztatni. A legtöbb, és ez már elismerés is volt, amit mondott egy komolynak tűnő információ olvastán, amikor annyit, mondott: „Intersting…. if true“ (Érdekes….ha igaz.)

Hát ez jutott nekem eszembe, amikor a Portik-Laborcz-Szilvásy háromszög állítólagos ármánykodásairól olvastam, amelynek állítólagos célpontja, bizonyos FIDESZ-es politikusok voltak, köztük, Ovi, meg Bajusz. Nem akarom elkomolytalankodni ezt a nagyon komoly insziniuációt, de ez olyan nagyon tanús.

Értem azt is, hogy a a mérsékelt konzervatívnak tartott lap, mérsékelt konzervatív publicistája, mint valami figyelem zavaros running back, felkapja a labdát és száguld vele végig a pályán. Aztán amikor ünnepelné magát a touchdown vonal mögött, szólnak neki a többiek: várjál már, mi most nem támadunk, védekezünk! Értem én, hogy jó lenne már valami jó kis ügy, amelyre tényleg azt lehetne mondani, hogy… na jó nem az évszázad, de mondjuk az elmúlt húsz év, de minimum az elmúlt nyolc legnagyobb, legborzasztóbb, leginkább, meg még annál is politikai botránya.

Nagyon kellene már valami amivel tematizálni lehetne a közbeszédet, mert ami most van az nem más mint vesszőfutás. Minden áldott nap. Semmi nem ér véget, mert nem tud, már jön a következő. Semjén diplomaügyére, zsidózó Gyönygyösi, arra a diáklázadás, arra a választási regisztrációs bukta, arra a Bayer-ügy, arra a láncszavazásos hangfelvétel. Ott sorakoznak a csontvázak a szekrénybe és nincs, ami megállítaná azokat. Mert ugye a szekrénybe zárt csontvázak természete az, hogy előbb utóbb kiesnek.

Hiába volt, a rezsicsökkentés, a minimálbér emelés, a belebegtetett tizenharmadik havi nyugdíj. Hiába minden, ha a diákok nem nyugszanak, az oktatási államtitkár meg beszél marhaságokat, így a web 2-n már csak Kréta Garbónak hívják.

Így nem csoda kell a csodafegyver. Valami, ami nagyon. Volt már ilyen. Ugye 1998-ban is volt egy megfigyelési botrány középpontjában Fidesz-es politikusokkal. Mi lett belőle? Aztán ott volt az UD Zrt. ügye, ami még mindig nem zárult le véglegesen, de a kilátások nem túl rózsásak. Az ördögi Szilvásyt és még ördögibb tettestársait első fokon felmentették, az egész ügy meg, nem most, elindult az eltaknyolódás útján.

És most itt van ez a Portik-Laborcz-Szilvásy cucc. Ahogy a dolgok most állnak én is csak ennyit mondanék: interesting…. if true.