AZ elhagyatott úton pár kilométerre a macedon határtól, egy bokor mellett állt, rajta egy akkurátusan összetekert hálózsák. Egy babakocsi volt. Először bele sem mertem nézni, Mert ugye mi van ha? Üres volt. Ott hagyták. Eddig tartott, innen már ölben is megteszi. Három kilométerre voltam Idomentől. Attól a falutól, amely a menekültválság Észak Görögországi központja lett. A nemzetközi vasutvonal utolsó görög állomása van itt, a sínek átfutnak a határon és, ott a tóloldalon egy híd könnyíti meg az illegális határátlépők dolgát. Nem kell a folyón való átkelléssel bajlódni. Hat kilométert gyalogoltam a 1-es főúttól. AZ első menekült csoport Idoemnitől párszáz méterre lépett elő a naprafogó táblából. Afgánok voltak, vagy huszan. Fiatal srácok, gyerekek és asszonyok.

- Kabul, Herat, Mazar i Sharif - összegezte az egyikük a honnan jöttetekre a választ. És persze Néteországba mennek.

- A talibánok visszajöttek, meg munka sincs é- magyarázta angolul az egyik tadzsik arcú fiú. Egy hónapja vannak úton így együtt. Iránon, Törökországon, Leszbosz szigetén keresztül. Szalonikiből busszal jöttek idáig.

Idomeniben egy görög meg egy grúz állt a pult mögött a helyi kocsmában. Egy szódát kértem. Nincs nekik semmi bajuk a menekültekkel, magyarázta a görög. Naponta legalább húsz busz érkezik a szaloniki buszpályaudvarról. Lerakják a menekülteket a falu határában és már indulnak is vissza. Gyors fejszámolás. Ötvennel szorozva az legalább ezer ember. Itt Idomeniben.

A falu végén rákanyaradik az aszfaltozott út egy vasúti átjáróra. Itt egy hamburgeres lakókocsi áll rögtön a kanyarban. Hamburger, víz, üdítő és ingyen áram egy elosztón keresztül. A telefonoknak.

A sínek túloldalán a konkurencia. Ott fagylatot is árulnak. Itt a vége Görögországnak. Egy fél focipályányi területen vagy háromszáz menekült áll. Egy macedón rendőr pröbál rendet tenni. Egy sátor és egy Land Rover, meg négy rendőr. Ők itt élet halál urai. Az egyikük valami papirt oszt. Az emebreket húsz-harminc fős csoportokra osztották. Így, konttrolláltan engedik őket át Macedoniába.

Gyorsan lebukok. AZ egyik fiatal rendőr kiszúrja, hogy videot készítek.

- Te nem jöhetsz itt át. Illegális lenne - mondja.

- De hátitt mindenki az, nem? - átváltok szerbre. Erre megenyhül.

- A hetvenkét órás papirt Gevgelijávban adják, de ahhoz menedéket kell kérned. AZ meg hogy nézne ki. Csak a hivatalos határátkelőn jöhetsz be legálisan.

- És ha mondjuk félrenézne, amikor elindulok ezzel a csoporttal?

- Akkor...

Csak bólintott. Én meg annak veszem, hogy majd férenéz. Most arra várok. Innen ahol most vagyok már csak párszáz méter a folyó túlodala. Macedónia.

Idomeni, Észak Görögország 2O15. augusztus 7.