Ahogy a menekült tábort a felkelő nap első sugarai bevilágítják. Jó lett volna. De a nap észrevétlenül kelt fel. Nem voltak a hegyek fölül laposan bevilágító első sugarak. Nem volt semmi, mert az időjárás, gondolom, a nyári időszámításra való áttéréssel kart karba úgy döntött – ez a reggel a kutyáké…

Néhány évvel ez előtt a szíriaiak álmukban sem gondolták, hogy egyszer neki kell indulni, mindent, pontosabban azt, ami maradt belőle, hátrahagyni és menekülni kell, mert a hely, ahol viszonylagos jólétben és biztonságban éltek egyik hónapról a másikra élhetetlenné válik. De aleppóiak és…

  Ott ült a szálloda előtti parkban, ami nem is igazán volt park, inkább egy beugró, egy kis tér a szálloda és a templom között, az Agiosz Konsztantinosz sugárút mellett, Athén belvárosában, méterekre a Omoniától. Ahogy ült, olyan ülés nem is létezik. Negyvenöt fokba dőlt balra, mintha inkább a…

  Már el is kezdődött. Még ki sem hűlt a brüsszeli robbantásban elhunyt áldozatok holtteste, a vér még meg sem alvadt a repülőtér padlóján, már elkezdődött a beteljesült jóslatok igazolásának írásba foglalása, az „ugye mi megmondtuk” sarlatánkodás, az mutogatás az egyetlen indokra, ami egy ilyen…