A Milla-dilemma

2012. szeptember 24. hétfő

Ezt a katyvaszt! Milliméterekre állok attól, hogy ideírjam: nincs remény. Az október 23-i szervezkedés és az annak kapcsán kiadott nyilatkozatok, meg a helyzet azonban világossá tette, valamit tenni kell. Nem szaladok ilyen messzire – tenni kellene.

Néhány héttel ezelőtt elmentem az Milla által szervezett örmény tüntetésre. Megjelent néhány száz ember. Voltak mindenféle, inkább rossz beszédek, majd a dolog végén azzal a bizonyos „mintha tettünk volna valamit” érzéssel hazamentünk. Aki ott volt, az érezhette a dolog teljes súlytalanságát. A színpadról még figyelmeztetett is egy fazon, hogy amikor az észt meg a finn elnök bemegy a Parlamentbe, akkor csendesedjünk el egy kicsit el, már a tüntetés méltósága végett. Én meg azt gondoltam, ha már itt vannak, nekünk úgy kellene üvölteni, ahogy a torkunkon kifér. Hátha a két elnök megkérdezi, miért vannak ezek itt. De fegyelmezett és jól nevelt polgárokként befogtuk a pofánkat. Maradtunk úgy, ahogy voltunk, önmagunk paródiájaként saját jelentéktelenségünkben.

A Milla most megint címlapokon van és szorgosan dolgozik azon, hogy bármiféle ellenzéki összefogást meglékeljen. Az október 23-i tüntetés egyetlen felkent letéteményeseiként ott állnak fenn valahol nagyon magasan, alig láthatóan, és osztják az észt. Politikai elitváltást sürgetnek a hatalomból kiszorítottaknak az érdekében. Próbáljuk megfejteni, mit jelent ez? Jön még itt néhány bekezdés mindenféle ellentmondásokkal, arról hogy mit akar a Milla. Nem fontos. A weben megjelent rovásírásos stoptáblájuk csak fokozza a zűrzavart, ennek megfejtésére és értelmezésére nem is vállalkozom.

Mostanra a demokráciadeficit megszüntetésének legnagyobb akadálya a Milla lett. Ellenzéki összefogást sürget, ám képtelen megállapodni az ellenzéki pártokkal és mozgalmakkal arról a minimumról, amely egy nemzeti ünnep közös megünneplését jelenti. Juhász Péter úgy utasítja el a politikát, hogy közben politizálni szeretne.

A Milla ott van a web2-n, van neki 99 ezer követője, és megvezeti ezeket az embereket. Vakvágányra tolja a pozitív energiákat, ahelyett, hogy ha már így alakult – Srácok kurvára lájkolnak bennünket –, akkor ezzel a lehetőséggel élnének is.

A facebookos lájkolás nem politizálás. Azt az illúziót adja ugyan, mintha az lenne, de nem az. Otthon ül az ember, vágyik a jó szóra, vannak neki barátai, ki se kell menni az utcára ebben a taknyos őszi időben, nyom egy lájkot, ha nagyon összeszedi magát, még ír is egy kommentet, aztán jól van. Politizáltam, gondolja. Sajnos téved. Egy politikai demokrácia nem tud mit kezdeni a 99 ezer lájkkal a Facebookon. Szervezet kell, program kell, jelöltek kellenek, képviselet kell. A verseny erről szól. (Érdemes egyébként egy gyors pillantást vetni a Milla felhívására érkezett kommentekre.)

Juhásztól idézi a Népszabadság: A „valódi” demokrácia megteremtéséhez a Milla létfontosságúnak tartja az Orbán-kormány leváltását. Naccerű. De hogyan? Facebookra kapott lájkokkal pénzt talán lehet keresni, kormányt leváltani azonban biztosan nem.

2006-ban a demokratikusan fejletlen Svédországban a Pirate Bay fájlmegosztó portál üzemeltetői elleni bírósági eljárás hatására megalakult a Piratenpartiet (Kalózpárt). Az alapítók szimpátiájukat akarták kifejezni a perbe fogott fájlmegosztókkal, és tiltakozásukat az eljárással szemben. Politikai platformjuk a szerzői jogvédelem teljes reformját sürgette, és természetesen vállalható és pozitív dolgokat mondtak emberi jogokról, kormányzati átláthatóságról, szólásszabadságról. Ezek a nonkonformista figurák egy dolgot nem tettek. Nem akartak a meglévő politikai struktúrákon kívül focizni. Elítélték ugyan az általuk antidemokratikusnak tartott svéd rezsimet (de jó volt ezt leírni), de pontosan tudták, ha valamit el akarnak érni, akkor az adott keretek közt kell cselekedniük. A párt a legutóbbi Európa Parlamenti választásokon 7,31 százalékot kapott és képviselethez jutott. Hogy a focihasonlatnál maradjak, főtáblára jutottak, oda, ahol esélyük lehet arra, hogy programjukat megvalósítsák, komolyan lobbizzanak érte.

A Milla eközben úgy próbál meg politizálni, hogy elutasítja a meglévő politikai kereteket és zűrzavaros, nehezen értelmezhető dolgokat mond elitváltásról, közvetlen demokráciáról. Nincsenek szervezetei, nem próbál becsatornázni pozitív energiákat, nincs programja, elhárítja a felelősséget. Mindeközben megoszt és nem egyesít.

A mostani, október 23-i megemlékezéssel kapcsolatos fellépésük következményei beláthatatlanok. Ha szervezői nem tudnak vagy nem akarnak együttműködni más ellenzéki szervezetekkel, a kiábrándultság és a beletörődés csak fokozódni fog. Úgy összefogást sürgetni, hogy először gyorslistát készítek arról, hogy kikkel nem és miért nem, erősen kétséges és hiteltelen vállalkozás. Ennek és a szétmorzsolódott ellenzéki jelenlétnek az eredménye könnyen borítékolható. Egyre többen fogják azt gondolni, hogy nincs alternatíva, és fordulnak el a „politikától”, a választás lehetőségét már a start előtt feladva. A darabokra szakadt ellenzék csak a jelenlegi hatalom érdekeit szolgálja. Az állampárt emberei pedig megnyugodhatnak, nem fenyegeti a hatalmukat semmi és senki.