2012. november 12. hétfő

Vártam amíg várhattam, csak hogy ne kelljen azt tennem, mint Papcsák képviselőnek a választási regisztrációról szóló törvénnyel. Nem akartam naponta módosítókkal zaklatni a szerkesztőt. Florida négy napig ott állt kilencvenhét százaléknál, és nem mozdult. Mindez persze nem változtatott volna azon a tényen, hogy Barack Obamát a következő négy évre újraválasztották, ám jó úgy nekifutni ennek a dolgozatnak, hogy azt lehessen mondani: vége, ez is megvolt. Szombat délutántól hivatalos. Floridát is Barack Obama nyerte, így 332 elektori szavazata lett Mitt Romney 206 szavazatával szemben.

Ezzel Obama a kilenc fontos csatatér államból nyolcat megnyert. Itt persze érdemes arra a fontos dologra felhívni a figyelmet, hogy például Virginia csak 2008-tól igazán csatatér, merthogy azt Obama előtt utoljára demokrata párti jelölt 1964-ben nyerte meg, Lyndon Johnson, de ő abban az évben megnyert mindent, így ez nem igazán számít. Most Obama behúzta másodjára is.

Nem volt hát meglepő, hogy a választások éjszakáján egy láthatólag sokkos állapotban lévő Mitt Romney gratulált ellenfelének a győzelemhez, igaz, kicsit még húzták az időt, mielőtt fellépett volna a pódiumra. Gondolom, arra vártak, hogy a FOX News stúdiójában ülő Karl Rove, a Republikánus Párt választási éceszgébere is elismerje: Ohio elveszett. Ez nem ment könnyen. A FOX News szerkesztői már behúzták a demokratáknak Ohiot, amikor Rove kínos magyarázkodásba kezdett, és elérte, hogy a FOX szerkesztői visszatáncoljanak, és ha rövid időre is, de eldöntetlenné minősítsék az államot. Rove ekkor a tagadás pszichológia állapotában volt, így akarván késleltetni az elkerülhetetlent. A vereség beismerését. Ennek az ő esetében kínos és kellemetlen gyakorlati következményei vannak. A következő heteket neki ugyanis azzal kell majd töltenie, hogy elmagyarázza a republikánus kampányt százmilliókkal támogató donoroknak: mégis, mire költötték a pénzt. Csak az ő szervezetei a Crossroads és a Crossroads GPS több mint 300 millió dollárt költött a kampányra, javarészt Obamát lejárató hirdetésekre.

Az már csak szórakoztató mellékszál volt, ahogy Donald Trump, aki maga is versenybe szállt a republikánus jelöltségért (ha emlékszik erre még valaki) Twitter-üzenetekben szólított fel az azonnali forradalom kirobbantására. Azt láthatóan senki nem mondta el neki, hogy akik a forradalmat kirobbanthatták volna, azok éppen Obamára szavaztak.

Ahogy Romney, úgy a teljes republikánus vezérkar is sokkos állapotban volt. Nem értették, mi ment félre. Pedig a jelek ott voltak falakon, már hetekkel korábban. Csak ők nem akarták elolvasni, ha elolvasták, akkor pedig egy kézlegyintéssel elintézték: nem igaz, liberális konspiráció.

Pedig ha csak az előző írásomban is idézett Fareed Zakariát komolyan veszik, láthatták volna, az amerikai társadalom már nem az, amelynek ők az előregyártott politikai üzeneteiket küldözgették. Egészen pontosan bejött Zakaria hónapokkal ez előtt készített helyzetjelentése.

A spanyol ajkúak hetven százaléka Obamát támogatta, az afro-ameriak kilencven százaléka, a nők majdnem hatvan százaléka a demokratákra adta szavazatát, annak ellenére, hogy a kampány kezdetén Romney támogatottsága a nők körében jobb volt Obamáénál. A republikánusok persze mindent elkövettek, hogy ezeket a választói rétegeket elidegenítsék maguktól.

A bevándorlási politikáról vallott nézeteik, amelyben gyakran szerepel az „elektromos kerítés” kifejezés, természetesen tolta a demokraták felé az egyébként vallásos, konzervatív értékeket valló spanyol ajkú választói rétegeket. A republikánusok képtelenek voltak azt megfogalmazni, hogy egy ellenőrzött, kiszámítható bevándorlási politika az Egyesült Államok érdeke. Így a hétköznapok kaotikus és radikális republikánusok által hajtott bevándorlási politikája, amely olyan államokban, ahol republikánus kormányzó van, a véres mindennapi realitás, természetes egyszerűséggel áttolta a latinókat a demokratákhoz.

Az afro-amerikaiak egész egyszerűen csendben fellázadtak. Nemhogy kilencven százalékuk Obamára szavazott, de nagy számban tették ezt. Az afro-amerikai választók nem hagyták, hogy a republikánus választási gépezet egyébként Karl Rove-hoz köthető stratégiája, a „voter suppression” működhessen. Sokszor hat-nyolc órát álltak a sorba a választóhelyiségek előtt, hogy leadhassák szavazataikat. Nem mentek haza, nem fordítottak hátat az egyértelműen ellenük dolgozó rendszernek. Pedig volt minden. Kevés vagy rosszul működő szavazógép, republikánus választási megfigyelők, akiknek nem volt más dolguk, mint az eljárás késleltetése. Az afro-amerikaik maradtak és szavaztak.

Ahogy a nők is. Az az ámokfutás egyébként, amit a kampány során a republikánusok a női választókat érintő ügyekben elkövettek, a politikai önsorsrontás kategóriájába tartozik.   Ahogy már írtam, a nők körében Obama előnye egyáltalán nem volt meggyőző. Egy évvel ez előtt. Aztán jött a „rape commando” (a rape szexuális erőszakot jelent angolul). Todd Atkin toronymagasan vezetett Missouri állam szenátusi versenyében (republikánus konzervatív állam ez) a demokrata jelölt előtt, ám augusztusban nyilvánosan megosztotta nézeteit arról, mit is gondol a nemi erőszakról és annak „jogos” formájáról.

Rochard Murdock (Indiana) azt találta mondani, hogy a nemi erőszak eredményenként létrejött terhesség Isten akarata. Paul Ryan, Romney alelnök jelöltje arról értekezett, hogy a nemi erőszak a megtermékenyülés egy formája.

Az összes republikánus, aki beszállt ebbe a bizarr nemierőszak-kánonba, veszített. A nők pedig nyertek. A szenátusban öt új szenátor asszony lesz. Mindannyian demokrata pártiak. Gyorsan teszem hozzá: nem volt elég nőnek lenni a női választók szavazatának megszerzéséhez. Connecticutban a férfi szavazók egyenlő arányban voksoltak a demokrata Chris Murphyre és a republikánus Linda McMahonra. A nők azonban egyértelműen Murphyt támogatták.

Az újonnan megválasztott szenátor asszonyok között ott van a wisconsini Tammy Baldwin: ő a szenátus első olyan tagja, aki nyíltan felvállalja másságát. Baldwin szenátor leszbikus. Ehhez tegyük gyorsan hozzá, hogy az Egyesült Államok Szenátusának első női tagját, Barbara Mikulskit, 1986-ban választották meg. Női szenátornak lenni tehát nem olyan nagyon régi dolog.

A elnök- és kongresszusi választások mellett több államban tartottak népszavazást is. Ezek eredményei újabb félreérthetetlen jeleket írtak a falra a változó társadalomról.

Washington és Colorado államokban győzött a marihuanafogyasztás legalizálásáról szóló ügy. (Oregonban elbukott.)

A szavazás eredménye szerint egy uncia (kb 31 gramm) marihuánát bárki legálisan tarthat magánál, meghatározott számú növényt otthon is termeszthet. Ez ügyben persze még lesznek érdekes kanyarok az állami és a szövetségi kormányzat és a bűnüldöző szervek között, merthogy a szövetségi törvények tiltják mindazt, amit most ezekben az államokban legalizáltak. Ginsberg, Keruack, Kesey, Thompson – kár, hogy nem élhették meg ezt a fejleményt.

Népszavazásokat tartottak az egyneműek házasságáról is, pontosabban azokról az állami törvényekről, amelyek ezt engedélyezik. Mind a négy államban megerősítették a szavazók az azonos neműek házassági kapcsolatára lehetőséget adó törvénykezést. Így Main, Maryland, Minnesota és Washington államokban most először a szavazók többsége népszavazáson döntött úgy, hogy a melegeket is megilleti a jog, hogy összeházasodjanak. Barack Obama először a törtélelemben hivatalban lévő elnökként nyilvánosan támogatta az azonos neműek házasságát.

A republikánusok nagy bajban vannak. Most úgy tűnik, véget ért egy korszak, amely Richard Nixon „déli stratégiájával”, esetleg Barry Goldwaternek a Polgári Jogi Törvény elfogadásának megakadályozásával kezdődött, és amely piros és kék, demokrata és republikánus Amerikára osztotta az országot, Abraham Lincoln pártját pedig radikális, fundametalista gyülekezetté változtatta. Ahogy Zakaria írta, már „nem lehet a dühös fehér férfiak” szavazatával választásokat nyerni. Az Egyesült Államok társadalma dinamikusan változik. Nincs ebben semmi meglepő. Így van ez azóta, hogy az első telepesek partra szálltak. Mindig újabb és újabb ügyek mentén tagozódott az amerikai politika.

Bevándorlás, melegjogok, marihuána, női egyenjogúság. Az ellenkultúrábólmainstream lett. A fundamentális konzervatív Amerika visszaszorulóban van, a liberális, a modernitást nem ördögtől való dolognak tartó Amerika pedig mindennapi realitás. Egy normális ország normális társadalmának újabb fejezete kezdődött.