Egységben a független kormány és ellenzéke, nem kell az uniós rendfenntartás

A Macchiato küldetés

szerző: Kakuk György
2008. november 18. kedd

A költségvetését már így is túllépő missziót egyszer brüsszeli körökben is megkérdezik: a) mit csináltok ott?, b) mire ment el a lé?

Bomba robbant Pristinában, az értetlenség bombája. Senki sem tudja, miért dobták át a betonfal fölött, üzenet volt az uniónak, csak képtelenség megfejteni. Az EU-misszió meg ücsörög a kávézókban, és vár. Nem a bombára. Annál több kell. Megegyezés.

Mivel a helyzet, az elmúlt hetihez képeset nem fordult jobbra, inkább csak tovább bonyolódott, ez most itt a múlt heti bejegyzés egyenes folytatása, és rögtön egy robbantással kezdődik.

Péntek este fél hatkor bombát dobtak a nemzetközi közösség (ebben a kontextusban ez az Európai Uniót és az Egyesült Államokat jelenti) főképviseletének irodájára. A Nemzetközi Polgári Iroda (ICO) Pristinában, egy domboldalban van, a diplomáciai negyed közelében. Az ICO lenne hivatott helyettesíteni az ENSZ politikai misszióját, ha lenne megállapodás, ha lenne mandátum, ha…

Mindenesetre az ICO jelen van Koszovóban, bár státusa, ahogy a tartományé is, kétséges. A központi épületet magas betonfal veszi körül, amelyet, gondolom, a közérthetőség végett, uniós kékre festettek. A bombát a fal felett dobták át. Persze nem azzal a céllal, hogy bárkiben is kárt tegyenek, nem voltak repeszek, a gyújtózsinórt is szokatlanul hosszúra hagyták, így a súlyfelesleggel küzdők is biztonságba tudták magukat helyezni. Inkább üzenet volt.

A detonáció komoly homlokráncolásokat és kérdőjelbe görbült arckifejezéseket okozott Brüsszelben és több uniós fővárosban. „Miért minket?” – hangzott a kérdés első fele, és már be sem kellett fejezni, mert mindenki értette, a folytatás így szólna: „…amikor mi támogatjuk a függetlenséget.” A robbantás üzenetének dekódolása azóta is tart, az eredményt még nem hozták nyilvánosságra. Gyanítom, nem is fogják. A koszovói kormány azonnal elítélte a robbantást, a kormányfő és az elnök együtt állt ki a sajtó elé, és használt éles szavakat. A baj csak az, hogy néhány nappal korábban (és azóta is) ugyanilyen éles szavakkal bírálták azt a megállapodástervezetet, amelyet nekik kellett volna aláírniuk, és amelynek már a léte is súlyos aggodalmat okoz az albán többségű tartomány hétköznapjaiban.

Az ENSZ, az EU és a belgrádi kormány által kötött megállapodásról és a fontos részét képező, az ENSZ főtitkára által javasolt hatpontos tervről folyó tárgyalások a koszovói albán kormány ellenállása miatt teljesen elakadtak. Koszovói kormány és ellenzék gyorsan egybekovácsolódott, és együtt teljes erőből ellenzi a megállapodás aláírását. Azt mondják, ha megtennék, akkor feladnák a függetlenség által nyújtott szuverenitás nagy részét, vagyis olyan jogokat kellene adniuk Szerbiának, amelyek a függetlenségüket vonnák kétségbe
A megállapodás pedig az EU-misszió működésének a feltétele lenne. Jogilag legalábbis. A megcélzott decemberi időpont már úgy néz ki, elcsúszott, és jó esetben is csak tavasszal tud a misszió teljes erőből működni. Ha… Ahogy most a helyzet kinéz, még a tavasz is optimista várakozásnak tűnik. És arra is van esély, hogy a költségvetését már így is túllépő missziót egyszer brüsszeli körökben is megkérdezik: a) mit csináltok ott?, b) mire ment el a lé?

Az EU-missziónak jelenleg több mint hatszáz tagja van Koszovóban, közülük kétszázan már hat hónapja vannak itt. Általában kávézókban ücsörögnek (macchiato missionként emlegetik már őket), és nem nagyon csinálnak semmit. Persze mindezt tisztes fizetésért. Itt véget is vetek a populistára sikeredett bekezdésnek.

Az egésszel csak az a baj, hogy a nemzetközi közösség hitele és jelenléte mindezzel a bizonytalansággal olyan mértékben devalválódott, hogy ha így megy tovább, szerbek és albánok egy kérdésben belátható időn belül egyet fognak érteni: ki a külföldiekkel!