Vagy egy órát ücsörögtünk a porban a csoporttal, amit tulajdonképpen nem is én választottam. Abdulrahman talált meg. Egy huszonöt éves srác Homszból. Öccsével igyekezne Norvégiába, ahol álítása szerint már ott van a család nagyobbik része. A polgárháború kitöréséig, meg még egy kicsit utána is, computer technikusként dolgozott egy kórházban meg főiskolára járt. Aztán előbb a kórházat, majd az iskolát is szétlőtték.

- Elég volt - ezt mosolyogva mondta. Nem akartam elmenni, de hát ez van.

A szokásos úton jöttek fel. ElébbTörökország, át Kosra aztán Szaloniki éritésével Idomenibe.

-  Magyarországtól félek. Ott fog eldőlni minden.

- Mi minden? - nem értem. Állítólag a macedón rész a legveszélyesebb.

- Hogy hogyan tudunk továbbindulni.

Itt tartunk amikor megérkezik a fiatal macedón rendőr. Rámnéz. - Mehettek, mondja.

Szóval félrefordítja a fejét. - De "no video". Már vagy két méterre járok tőle, amikor még annyit mond: "molim vas" (kérem szépen).

Jobb oldalt a vasút, a másikon kukoricaföldek. Vagy huszan bandukolunk a földúton. Csak előre. Ezt mutatták amikor elindultunk. Ösvénnyé szűkül a földút. Fél óra sem telik bele és ott van előttünk az a bizonyos vasúti híd. De nem azon kelünk át a Suva folyó kiszáradt medre felett. Balra maga a szürrealitás. Gevgelijából kifelé a vársoból vezet egy híd a semmibe. Átkelünk rajta. A vűáros felőli oldalon egy zsákzutca tábla nyomatékosít, meg egy mérsékelten büszke hírdetmény: a híd az Európai Unió Szomszédsági Programjának keretében épült. Gondolom egy macedón csókos nagyot kaszált rajta. Minden más bagatel.

Az állomás csak százötven méter. Már minden árnyékos helyet elfoglaltak a menekültek. A legnagyobb csődület a rendőrség épülete előtt van. Itt osztják a a hetvekét órás tartózkodásra jogosító papírokat. Ehhez menedéket kell kérni. Kézi munka. Lassan megy. A vonat délután ötkor indul Tabanovce felé. A menekültjárat. Abdulrahman trükközik. Öccse Saleh cukorbeteg. Egyből a vöröskeresztesekhez indul. Egy óra múlva kezében a mindkettőjük papírja.

- Megyek keresek valami fuvart.

- Ötkor megy a vonat, -nézek rá kicsit értetlenül.

- Figyelj, akinek van pénze, az nem megy vonattal. Nekem szerencsém volt. Nem húztak le sehol. Akinek van pénze az szállodában alszik.

Világos. Az osztálytagozódás ebben a világban is megvan.