Zúgtak a katolikus templom harangjai, amikor a befutott a szabadkai busz a magyarkanizsai buszállomásra. A hatórás járat tulajdonképpen három buszból állt. Egyszerre indultak Szabadkáról mind a három tele menekülttel. Meg néhány helyi polgár igyekezett haza. Mellettem Magda néni ült. Királyhalomról utazott be orvoshoz Szabadkára még reggel. Most meg menne haza.

- Tudja, nekem még épdesapám mondta: lesz még egyszer egy nagy népvándorlás. Most azon gondolkodom, vajon ez már az lehet-e?

Magda néninek nincs baja a menkültekkel, ugyan nem is nagyon találkozik velük.

- Csak néha látom őket. Amikor bejövök Szabadkára. De látta, most is átadta a helyét nekem.

Magyarkanizsán, ahogy leszállunk három szír lány áll össze az utca közepén egy gyors szelfire. Gondosan komponálják a képet. Hátuk mögött a templommal. A város főtere, a városháza előtti park tele van menekültekkel. Néhányan ugyan áthúzódtak a gyógyfürdő előtti nagyobb parkba, de a városközpont megtelt. A fákon és a szemeteskonténereken arab nyelvű feliratok kérik a menekülteket, a szemetet ide dobják. Lehet valami hatása a dolognak mert a vadkempingező tömeg nagyságához képest nagyjából rend van.

Másnap reggelre kiürülnek a parkok. Az emberek sötétedés után indulnak neki, Martonoson keresztül a határnak. A városháza előtti parkban várok a képviselőtestület elnökére. Van még negyed órám. Rana és Adil egy padon ülnek. Rana 23 media szakot végzett, Adil a barátja 22 ő még nem tudta befejezni az egyetemet. Irakiak, Bagdadból jöttek.

- Kész. Elegünk volt,  - meséli Rana. Most minden szíriáról szól, de irakban ugyanolyan polgárháború van. Minden nap tucatjával halnak meg az emberek a robbatásokban. Normális életet akarunk, - mondja.

Hollandiába mennek. Nincs ott senkijük, de azt hallották az egy normális ország. Náluk is előjön a szorongás, ha Magyarországra terelődik a szó. Félnek a rendőröktől, félnek mi történik velük ha átlépik a határt.

Elszaladok még pénzt váltani. Amikor jövök vissza, Adil fekszik a padon, feje Rana ölében. Alszik.

Laczkó Róbert a magyarkanizsai képviselőtestület elnöke a felelős a városra zúdult menekülthullám kezeléséért.

- Már hat hónapja küzdünk az árral. Először jöttek a koszovóiak. Napi százötven kétszáz. Alig volt észrevehető. Jöttek, elköltöttek egy kis pénzt a kávézókban aztán továbbálltak. Ez, ami most van azonban már szinte kezelhetetlen.

Az önkormányzat a szövetségi kormánytól pénzt nem csak bíztatást kap, és persze ha át kell adni egy rendőrségi konténert, akkor néhány politikus is eljön Belgrádból. A  tartományi kormány próbál segíteni.

- De hát ide az Isten pénze nem lenne elég. Közben meg nincs semmink.

Ahhoz képest a városban nyugalom van. Bár Laczkó úr szerint ez látszólagos.

- A napokban a horgosi út mellett megnyitunk egy pihenőtábort. Egyelőre négyszáz embert lesz képes fogadni, de ennyire tellik.

A táborban, amit hivatalosan nem lehet tábornak hívni, lesz orvosi ellátás, tisztálkodási lehetőség, bolt. Laczkó Róbert azon töri a fejét, hogy hogyan lehetne valami Western Union fiókot is odatelepíteni. Amíg az nincs addig lesz ingyen taxi.Sőt a buszok is onnan indulnak majd Martonos felé. A hátárra mégsem vihetik fel őket, de veszélyes a keskeny út mellett gyalogolni. Egyszer egy öt tagú családot csapott el egy autó. Szerencsére mindenki túlélte a balesetet.

- Meg kellett csinálnunk a tábort - mondja Laczkó, mert a lakosság a fejünkre gyújtja a városházát. Nagyon feszült a hangulat.

Ezt elhiszem neki, bár ebből semmi nem érződik az átutazóknak. Magyarkanizsára szinte csak szíriaiak és irakiak jönnek. Olyanok akiknek van pénzük. Az afgánok a szabadkai téglagyárban várják a határátlépésre alkalmas időt. Itt a kilencezer lakosú Magyarkanizsán naponta legalább ezren mennek keresztül. Vagy inkább többen. Egy napot mindenki eltölt itt, erőt gyűjtve az Európai Unió területére való belépéshez. Küzdenek félelmeikkel, van aki már ereje végén jár. Sokaknak fogytán a tartaléka. Pedig még előttük egy ország, amit vezetői a gyűlölet földjévé próbának tenni. Még szerencse, hogy vannak akik ellen tudnak állni a kísértésnek és úsznak az ár ellen. Ugyanúgy, ahogy ezek az emberek, akik itt, most éppen Magyarkanizsán, egyelőre jobb híján a főtéren táboroznak.

Magyarkanizsa/Kaniza, 2O15. augusztus 11.