Volt egy mondat, amely Slobodan Miloševićet elindította a korlátlan hatalom, országát pedig a teljes pusztulás felé vezető úton. Most Orbán is megtalálta a saját mondatát.
1987. április 24-én feszült tanácskozás zajlott a Kosovo Polje-i Kultúra Házában a helyi szerbek vezetői és a Belgrádból…
Magyarkanizsáról a Tiszavirág Sétaösvény vezet ki a városból. A folyó mellett, az erdőben kanyarog. Nem túl hosszú, de addig sem a horgosi országút mellett kell gyalogolni. A végétől már majdnem látszik az útkereszteződés, ahol jobbra kell fordulni Martonos felé. Vagy három kilométer egy igen jó…
Zúgtak a katolikus templom harangjai, amikor a befutott a szabadkai busz a magyarkanizsai buszállomásra. A hatórás járat tulajdonképpen három buszból állt. Egyszerre indultak Szabadkáról mind a három tele menekülttel. Meg néhány helyi polgár igyekezett haza. Mellettem Magda néni ült. Királyhalomról…
(Abszurd dráma, második felvonás, első szín. Macedónia és Szerbia határán, ötszáz méterre a határtól. A susnyás szélén.)
Pedig minden olyan jól alakult. Kumanovo éréntésével Tabanovce külsőn tett le az ember, aki a kumanovoi buszpályaudvarról jelentős kedvezményt ígérve hozott el a tíz…
Nem vagyunk állatok - ezzel az erős felütéssel kezdett Aden, a damaszkuszi mérnök, aki mellettem ült a Gevgelija Szkopje buszjáraton. De ez már a nap legvégének egy mondatos rezüméje volt, addig meg történt minden, ami leginkább egy szürreális drámára hajaz. Mert, hogy ez az egész egy hazugság.…
Vagy egy órát ücsörögtünk a porban a csoporttal, amit tulajdonképpen nem is én választottam. Abdulrahman talált meg. Egy huszonöt éves srác Homszból. Öccsével igyekezne Norvégiába, ahol álítása szerint már ott van a család nagyobbik része. A polgárháború kitöréséig, meg még egy kicsit utána is,…
AZ elhagyatott úton pár kilométerre a macedon határtól, egy bokor mellett állt, rajta egy akkurátusan összetekert hálózsák. Egy babakocsi volt. Először bele sem mertem nézni, Mert ugye mi van ha? Üres volt. Ott hagyták. Eddig tartott, innen már ölben is megteszi. Három kilométerre voltam Idomentől.…
Már kevesebb mint huszonnégy óra. Démonjaimmal küzdök.. A bizonyosságok hiányoznak. A terv megvan. Részletek helye villog fehéren, kitöltetlenül. A legegyszerűbb hétkoznapi rutint próbáltam elképzelni. Az olyan banális dolgokat, mint a reggeli kávé. Nem is folytatom, mert a lista hosszú és ostoba…
Amikor egy héttel ez előtt átléptük a görög-macedón határt Evzoninál és indultunk tovább dél felé vagy tíz kilométer után láttuk meg az első csoportot. Dél volt. Az autó műszerfalán a hőmérő 37 fokot mutatott. Aki legelől jött, annak furcsán feldagadt az arca, széleseket lépett, húzta a bal lábát.…