A gorani gyerekek még el sem kezdhették a tanévet, mert szerb nyelven akartak tanulni

Iskolapélda, kisebbség a kisebbség ellen

szerző: Kakuk György
2008. szeptember 9. kedd

Minden nap, amit a gyerekek iskolán kívül töltenek, az albánoknak kedvez. El fogunk tűnni, megszűnünk.

Globális iskolakezdés, lokális problémákkal. A gorani kisebbség diákjait hazaküldték az iskolából, mert saját nyelvükön folyt volna az oktatás. Kakuk György, a zóna hivatásos békefenntartója emlékeztet: nemrég még az albánok is kisebbségben voltak.

Minden nap, amit a gyerekek iskolán kívül töltenek, az albánoknak kedvez. El fogunk tűnni, megszűnünk.

Globális iskolakezdés, lokális problémákkal. A gorani kisebbség diákjait hazaküldték az iskolából, mert saját nyelvükön folyt volna az oktatás. Kakuk György, a zóna hivatásos békefenntartója emlékeztet: nemrég még az albánok is kisebbségben voltak.

A legutóbbi kilenc szeptemberből még egy sem volt olyan, amely nem hozott volna iskolakezdés körüli problémát. Valami mindig volt. Vagy a tankönyv hiányzott, vagy csak tankönyv volt, de amit abban írtak, nem volt megfelelő, iskolaigazgató-váltás politikai színezettel. Ilyenek. Senki sem gondolta, ha gondolt erre egyáltalán, hogy a 2008-as év majd másmilyen lesz. Nem lett. Most éppen ezerkétszáz a gorani nemzeti kisebbséghez tartozó gyereknek nem sikerült elkezdenie a tanévet. Érdekes, hogy az ügy körül nagy a csend, senki nem veri a port, pedig lehetne.

A goraniak Koszovó legdélibb szegletében élnek. Valamikor huszonötezren voltak, nyolcezren maradtak. Az elmúlt kilenc év nem nagyon kedvezett nekik. Vádolták őket szerbekkel való kollaborációval, a pristinai kormányzat el nem ismerésével, meg egyáltalán, hiába a muzulmán hit, ha szlávok ők, akik a szerb és a macedón nyelv keveredéséből kialakult dialektust tekintik anyanyelvüknek, az albán többség gyanakodva tekint rájuk.

Az idei iskolaév kezdetén a gorani iskolákban, ahogy eddig is, az oktatást a szerb tanterv szerint óhajtották elkezdeni. Nem sikerült. A pristinai oktatási minisztérium utasította a helyi önkormányzatot, hogy akadályozza meg ezt a „törvénytelenséget”. Másnap a gorani gyerekek magánházakban próbálták elkezdeni a tanévet, ám rendőrök jöttek. A tanítást félbeszakították, a házakat lepecsételték, a diákokat hazaküldték. Azóta nem nagyon mozdul a dolog semerre.

Vasárnap egy étteremben összefutottam Oliver Ivanovictyal, a belgrádi kormány Koszovóért felelős minisztériumának államtitkárával. A dolog szerinte is tarthatatlan. „A baj az, hogy a goraniak mögött nem nagyon áll senki, így könnyű rajtuk gyakorlatozni” – mondta. Szerinte a dolog megoldható, ha a nemzetközi közösség Koszovóba delegált képviselői is segítenek.

Dzsingisz barátom, focicsapatunk kapusa, kávéház-tulajdonos, maga is gorani nemzetiségű, ennél sokkal borúlátóbb: „Minden nap, amit a gyerekek iskolán kívül töltenek, az albánoknak kedvez. El fogunk tűnni, megszűnünk

A baj az, hogy az albán többség ebben a mérsékelt zűrzavarban, amely a függetlenség körül az elmúlt öt hónapban kialakult, ott próbálja gyakorolni az úgynevezett szuverenitást, ahol tudja.Most éppen a goraniakat ekézi. A nemzetközi közösség, amely a függetlenség kikiáltása előtt „felügyelt függetlenségről” beszélt, csak zavarodottan hallgat.

Az Európai Unió megpróbálja elindítani koszovói misszióját, az Eulexet, ezzel párhuzamosan itt van a nemzetközi civil képviselő, egy uniós diplomata, akinek az Ahtisaari-féle dokumentum szellemében védelmeznie kellene a kisebbségi jogokat, ám ehelyett nemzetközi legitimitási problémákkal küszködik. A tetejében ott van a grúz válság, amelynek előrehaladtával az uniónak kevesebb figyelme marad Koszovóra.

Az ENSZ-nek az oktatásügyet már korábban át kellett adnia a helyi kormánynak, és június 15., a koszovói alkotmány hatálybalépése óta nincs felhatalmazása, hogy ilyen ügyekben közbeavatkozzék. Az iskolaévből pedig már több mint egy hét eltelt, s a gorani srácok pedig még mindig nem tudják, hol, mikor és milyen tanterv alapján fogják elkezdeni. Ha egyáltalán…