Zúgtak a katolikus templom harangjai, amikor a befutott a szabadkai busz a magyarkanizsai buszállomásra. A hatórás járat tulajdonképpen három buszból állt. Egyszerre indultak Szabadkáról mind a három tele menekülttel. Meg néhány helyi polgár igyekezett haza. Mellettem Magda néni ült. Királyhalomról utazott be orvoshoz Szabadkára még reggel. Most meg menne haza.

- Tudja, nekem még épdesapám mondta: lesz még egyszer egy nagy népvándorlás. Most azon gondolkodom, vajon ez már az lehet-e?

Magda néninek nincs baja a menkültekkel, ugyan nem is nagyon találkozik velük.

- Csak néha látom őket. Amikor bejövök Szabadkára. De látta, most is átadta a helyét nekem.

Magyarkanizsán, ahogy leszállunk három szír lány áll össze az utca ...

Belgrade is a stopover. Chaos and disorder. The parks around the bus station have been taken over by refugees. Across the bus station and a housing block away is where they are. Waiting. The tickets to the northern cities of Vojvodina are sold for days in advance. Signs in arabic language advertising transport opportunities. The chic, Hotel Mr. President is fully occupied. The well off refugees rented the rooms. Yesterday, when I have arrived thousands of Serbs received the  world champion water polo team. A few streets away from the bus station a big celebration took place. In the office of the Serbian President the team was received by the countryˋs political leaders. For Sasha Vucic, the prime minister of Serbia, his own speech brought tears into his eyes. Then the celebration was ...

Belgrád csak egy megálló. Kaotikus és rendezetlen. Csak egy megálló. A buszpályaudvar környéki parkokat átvették a menekültek. Szemben a pályaudvarral és egy háztömbbel arrébb két parkban is arra várnak, hogyan indulhatnak tovább. A Vajdaság északi városaiba tartó buszokra napokra előre eladták az öszes jegyet. Várni kell hát. Tegnap este mikor megérkeztem négány utcával arrébb belgrádiak ezrei fogadták a világabajnokságot nyert vizilabda válogatottat. Az elnöki hivatalban politikusok fogadták a csapatot Szasa Vucsics miniszterelnök saját szavaitól elérzékenyülve könnyes szemmel méltatta a csapat nagyságát, lobogtak a szerb zászlók a Köztársásaság téren, aztán ment mindenki haza. Rudakra tekert zászlókkal kerülgették az ...

(Absurd drama, act 2, scene one. At the Macedonian-Serbian border, five hundred meters from the border, next to a forest.)

Everything went so fine. After a short stopover in Komanovo the driver dropped me just outside of Tabanovce at a deserted roundabout next to main motorway. The border was not further than five hundred meters. A driver left me there in a hurry and I still tried to figure out where to go exactly when and other two cars came to unload seven well dressed young Syrians. Four men and ther women. We started to walk across the forest together. A few minutes later we reached a clearing, that was the monet the Macedonian police, two officers in a Land Rover overtook us on the dirt road. They stopped and unmistakably showed us to the right direction. I tried to be as ...

(Abszurd dráma, második felvonás, első szín. Macedónia és Szerbia határán, ötszáz méterre a határtól. A susnyás szélén.)

Pedig minden olyan jól alakult. Kumanovo éréntésével Tabanovce külsőn tett le az ember, aki a kumanovoi buszpályaudvarról jelentős kedvezményt ígérve hozott el a tíz kilométeres útra. Hét Euro, igazi zondernagebot. A hivatalos határátlépő előtti utolsó autópálya letérőnél egy láthatóan alig használt körfogalomnál tett ki, az erdő felé mutatott, majd gyorsan elhajtott. Én még éppen azon gondolkodtam, hogy akkor érdemes-e ennek a dolognak így egyedül nekivágni, amikor megérkezett még két autó és hét, mint később kiderült szír szált ki belőle. Jól öltözött fiatal férfiak és nők, ...

-We are not animals, - Aden who sat next to me on the bus which was heading to Skopje form Gevgelija started a conversation with this strong statement. But this was just the summary of a day which was more like a surreal drama. Because this all is a big lie.

In Idomeni, the small Greek village on the border with Macedonia, at the pub the owner told me that every single day, before midday, at least twenty buses come from Thessaloniki, to unload the refugees at the northern end of the village. They come officially from Thessaloniki, mainly using the transport provided by the K.T.E.L. a Greek bus company. Thats at least a thousand people, plus the groups less well informed and just walk up to the border.

The local Greeks looks at this flow of people with pity. These ...

Nem vagyunk állatok - ezzel az erős felütéssel kezdett Aden, a damaszkuszi mérnök, aki mellettem ült a Gevgelija Szkopje buszjáraton. De ez már a nap legvégének egy mondatos rezüméje volt, addig meg történt minden, ami leginkább egy szürreális drámára hajaz. Mert, hogy ez az egész egy hazugság.

Idomeniben a helyi kocsmáros szerint minden áldott nap délelőtt legalább húsz, menekülttekkel teli busz érkezik és ereszti utjára utasait. Hivatalosan (?) jönnek Szalonikiből a KTEL busztársaság (a görög Volán) járataival. Ez ugye legalább ezer ember és vannak még akik gyalog vágnak neki az utolsó görögországi szakasznak. A helyi görögök szánalommal vegyes szolidarítással figyelik, hogyan lett egyébként jelentéktelen falujukból a ...

We were sitting in the dust about an hour. I have joined a group of twenty thirty people. Actually the group or more excatly Abdulrahman from Homs have choosen me. A twentyfive year old Syrian who worked for a hospital as IT technician, beside that he studied as well. Now he is heading to Norway. Bigger part of his family is already there.

- You know, first they smashed the hospital, I have lost my job, there was nowhere to work, then they fucked my school. That was the moment when I said, ok lets get out of here.

They came up on the usual path. First Turkey, then Kos by a dinghi, Thessaloniki bus station Idomeni.

- Iˋm afraid of Hungary. This is peanuts. That the place where the moment of truth comes.

- Why do you think that.

- That is place where it will be decided that ...

Vagy egy órát ücsörögtünk a porban a csoporttal, amit tulajdonképpen nem is én választottam. Abdulrahman talált meg. Egy huszonöt éves srác Homszból. Öccsével igyekezne Norvégiába, ahol álítása szerint már ott van a család nagyobbik része. A polgárháború kitöréséig, meg még egy kicsit utána is, computer technikusként dolgozott egy kórházban meg főiskolára járt. Aztán előbb a kórházat, majd az iskolát is szétlőtték.

- Elég volt - ezt mosolyogva mondta. Nem akartam elmenni, de hát ez van.

A szokásos úton jöttek fel. ElébbTörökország, át Kosra aztán Szaloniki éritésével Idomenibe.

-  Magyarországtól félek. Ott fog eldőlni minden.

- Mi minden? - nem értem. Állítólag a macedón rész a legveszélyesebb.

- Hogy ...

It was just casually left next tothe main road which runs along the greek macedonian border. I was bit a scared to look inside. It was a baby buggy. Empty. Only a nicely packed sleeping bag was hanging on it. I was three clicks form Idomeni, the greek village which became the northern epicenter of the refugee crisis in Greece. The village is the last stop of the international railway line crosses the border to Macedonia. A few hundered meters from the border there is a bridge which makes easier to cross the river. I walked 6 kilometers form the A1 highway junktion. A few hundred meters from the village the first group came out from the sunflower field. They were Afghans.

- Kabul, Herat, Mazari i Sharif - was the answer to my question. Young men, women, kids. Left Afghanistan a month ...