AZ elhagyatott úton pár kilométerre a macedon határtól, egy bokor mellett állt, rajta egy akkurátusan összetekert hálózsák. Egy babakocsi volt. Először bele sem mertem nézni, Mert ugye mi van ha? Üres volt. Ott hagyták. Eddig tartott, innen már ölben is megteszi. Három kilométerre voltam Idomentől. Attól a falutól, amely a menekültválság Észak Görögországi központja lett. A nemzetközi vasutvonal utolsó görög állomása van itt, a sínek átfutnak a határon és, ott a tóloldalon egy híd könnyíti meg az illegális határátlépők dolgát. Nem kell a folyón való átkelléssel bajlódni. Hat kilométert gyalogoltam a 1-es főúttól. AZ első menekült csoport Idoemnitől párszáz méterre lépett elő a naprafogó táblából. Afgánok voltak, ...

Itˋs less then 24 hours. I am fighting with my demons like the chief editor of the 444.hu with the Windows 1O. The certainties are missing.  The plan is ready, but the places of the details are blinking white. I have tried to imagine the simplest daily routine. Like a morning coffee. No. I donˋt continue, because the list would be long and stupid. So here is the master plan (?) without the details. On  the Greek border, few hundred meters from Macedonia there is a village called Idomeni. The international railway line crosses the border here. Just before it enters the first town on the Macedonian side there is railway bridge which helps to cross the river.  Then comes the first town on the Macedonian side, Gevgelija. Here the authorities gives out the 72 hour asylum pass. This ...

Már kevesebb mint huszonnégy óra. Démonjaimmal küzdök.. A bizonyosságok hiányoznak. A terv megvan. Részletek helye villog fehéren, kitöltetlenül. A legegyszerűbb hétkoznapi rutint próbáltam elképzelni. Az olyan banális dolgokat, mint a reggeli kávé. Nem is folytatom, mert a lista hosszú és ostoba lenne.

A mester terv (?) a  részletek nélkül. A görög határon van egy falu, Idomeninek hívják. Néhány száz méterrre fekszik a macedón határtól. A falun keresztül fut a nemzetközi vasút. Már a macedón oldalon egy híd ível át a Vardar egyik kisebb mellék folyóján. Ez a falu a délről érkező menekültek egyik célpontja. Innen lehet elérni Gevgeliját az első várost a határ macedón oldalán. Innen már vonatokat indítanak a menekülteknek ...

Six days ago, when we crossed the border at Evzoni heading to the south, after ten clicks we spotted the first group. The lead man's face was swollen, he limbed strangely. Ten of them followed him. Mainly men. Few women and a kid. The other group took a break in the shade of the levanders. They passed a water bottle around. Then three young guys came. Small backpacks were their only belongings. Heads down, walked in the blazing heat, thirty kilometers from the border. The thermometer of the car showed 37 centigrade.

Tomorrow I take off too. The doubts are numerous, certainties are seldom. There is one for sure: stepping out from an air conditioned car, and when it comes uncomfortable, sitting back, it is impossible to understand this. And the lack of understanding derails ...

Amikor egy héttel ez előtt átléptük a görög-macedón határt Evzoninál és indultunk tovább dél felé vagy tíz kilométer után láttuk meg az első csoportot. Dél volt. Az autó műszerfalán a hőmérő 37 fokot mutatott. Aki legelől jött, annak furcsán feldagadt az arca, széleseket lépett, húzta a bal lábát. Vagy tízen jöttek mögötte. Többségében férfiak, néhány asszony, egy gyerek. A másik csoport az autópálya mellett a fehér leanderek arnyékában ült. Egymásnak adták a vizes palackot. A harmadik csapatban csak hárman voltak. Fiatal fiúk, kis hátizsák mindegyiken, leszegett fejjel mentek előre a perzselő hőségben. Nekik még harminc kilométer volt hátra a határig.

Holnap én is elindulok. A kétségek számosak, kevés a ...

– Melyik? A balhés vagy a kevésbé balhés? – Ezt a Hungária sálas kérdezte, amikor arról érdeklődtem a Stadion Söröző előtt, ott a Thököly és a Dózsa György sarkán, hogy ugyan merre van ez a kivetítős buli. A balhésban maradtunk. A hely, ahol a Jobbik védnöksége alatt színpadot ácsoltak, a Népstadion út közepén áll. Ennél közelebb menni nem lehetett a pályához.

Sietősre fogtam, mintha az életem múlna rajta, hogy időben odaérek-e. Mert ugye a magyar-román. Maga a Kelet-Európai elbaszott metafora. Amiben benne minden nyomorúságunk. Mert, „ki nem ugrál büdös román hej, hej, hej”. Arra meg már ki emlékszik, hogy Fazekas bokából, ballal, hogy nyeste el a kapus mellett 81-ben.

Éppen időben értem oda. A Kárpátia énekese ...

…hogy most már ezt, ami van, nem máshogy, csak iróniával lehet elviselni – írtam volna erről, magáról az iróniáról, de egy ideje már, különösen március 15-e drámai hétvégéje óta csak röhögni tudok, ami ugye túlterjeszkedik, nem kicsit, az irónia megvalósulásán, a száj szélén akadt mosoly, halkan jól elhelyezett megjegyzések, tehetségtől és humorérzéktől függően  bon mot -k.

Futóbolondokkal lettünk körülvéve. Most meg már úgy tűnik, a futóbolondnak levés túlterjeszkedett a kivétel halmazán, és maga lesz a szabály. Ezen a nagy tortán Szaniszló Feri csak marcipánfiguraként áll, kivont karddal vagy letolt gatyával, mikor hogy. Most, hogy már visszakönyörögték tőle a díjat, amit kapott, ő meg engedve a ...

Most, amikor úgy tűnik, a tavasz megoldja a helyzetet, azért lenne még itt valami. Természetesen csak az után, hogy gyorsan, itt az elején túllépünk azon az evidencián, hogy Gyurcsány – asszony nevén Bajnai – a hibás. Mert ugye mi lenne más, mint súlyos felelőtlenség és konspiráció, hogy ez a Gyurcsány meg a pártja már csütörtökön kora délután (14:05) kiadott egy közleményt amelyben nem másra, mint a várható időjárásra hivatkozva lemondta pártjának március 15-i szabadtéri rendezvényét. A kormány, a magyar kormány, követte Gyurcsányékat, igaz, kis késéssel. Ugyanezen a napon, 23:53-kor adták ki „Elmaradnak a március 15-i szabadtéri állami rendezvények a rendkívüli időjárás miatt” címmel a közleményüket. Alig ...

Néhány napja itt, az „Auschwitz Üdülőtábor” feliratú pulóver kapcsán, Hanna Arendt híres és sokat magyarázott megállapításával zártam  az írásomat . A „gonosz banalitása”, erről írt Arendt 1963-ban megjelent könyvében, amely a Jeruzsálemben tartott Eichmann-per részleteit meséli el. Írásomra jöttek a kommentek, nagyrészt pozitívak, a többi meg trollkodás. Trollnemzet vagyunk, nincs ebben hát semmi meglepő. Egy névvel, címmel (!) érkezett komment azt javasolta: „ugorjunk, uncsi már ez a dolog.“

Ne. Ne ugorjunk. Nem a holokauszt miatt. Nem csak a tagadása miatt. Magunk miatt se. Merthogy a gonosz és az ő banalitása nem holokauszt-specifikus dolog. Az elmúlt hatvanöt évben történtek ezt csak megerősítették. Talán Ruanda  ...